Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

— 47 — Ha a Mette rnich-kormány absolutismusában nem csak doctrinair, hanem merészen kezdeményező, •— ha nem volt volna aristokratikus kormány, — ha fölhasználni meri a népet, és a népnek teszen a nemesi privilégiumok rovására engedményeket: ki meri tagadni hogy a megye vagy ellen sem állt, vagy — porrá zúzatott volna? Ilyen palládium volt a megye. 1825-től 1848-ig csak oly absolut volt a kormányzat, Magyarországnak csak ugy nem volt kormánya, csak silány beligazgatása — mint a hires alkotmány mentő 1825 előtt. így mentette meg a municipium az alkotmányt. „A megye volt a nyilvános élet iskolája"; azt mondják. Hogy 1825 óta azzá nőtte ki magát, nem szükség tagadni. Ez nem bizonyit semmit. Azt hinnők, hogy évenkinti országgyűlés, nyilvános törvénykezés, egyletés sajtó-szabadság nem létében — természetszerűleg a nyilvános discussiók egyetlen színhelye, a megye terem, lehetett a nyilvános élet egyetlen iskolája. De ez sem áll föltétlenül, mint mindjárt látni fogjuk. „A megyékben tanultak, a megyékből kerültek ki mind azon jeles politikusok, nagy szónokok, kik 1825 óta alkotmányos mozgalmainkban főszerepet játszottak, kik a nyilvános élet, a reformkorszak díszei voltak, s még ma is — csaknem utódok nélkül — vezérkednek." Ez is azon váltig hallható állitások egyike, mikben az igaz a valótlannal vegyül. Erre is azt lehet mondani: post hoc non propter hoc. Higgadtan véve a dolgot ugyan is, meg kell vallani hogy a) Nem azon elfogult és szenvedélyes pártvitákból, melyeket 1825-től 1848-ig annyi figyelemmel kisért a fiatal nemzedék is, megtöltve zajával a megye-termet,