Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

— 40 — Általában az országos intézmények: a viszonyok szükségeiből fejlődnek s növik ki magokat. A megyének volt értelme inig az a honvédelmi rendszer alapját képezé. Később — mint mondatott — rendezetlen államviszonyok közt. Általán a középkorban midőn az állam fogalma igen korlátolt, s az állam gondjainak köre csaknem egyedül a hadügyre, a honvédelemre szorítkozott, természetes, hogy sok jogi s közigazgatási teendő, mit a polgárosultság s az országlási tudomány mai fejlettségében, mindnyájan az államsouverainitás, az országos törvényhozás s központi kormányzat körébe tartozónak vallunk: akkoriban a municipiumok gondoskodására volt bizva; és igy részint a szükségből, részint a köztörvényhozás mulasztásából s öszpontosítás hiányából következék a helyhatóságok törvényhatósági jelleme, statutarius joga és önállósága. Hanem, midőn ma a helyi önkormányzat cime alatt — a törvényhatóságok fölélesztésére látjuk irányozva a jobb és bal szélsők törekvését : nem kell felednünk, hogy az országok intézményei közt organikus összefüggésnek, öszhangnak kell uralkodni. Laza ország: erős vármegye. Országgyűlési centralisatio helyett: törvényhatósági decentralisatio. Tétlen vagy tehetlen kormány : széles tettkörű megye. Középkori feudális államrend fölül : alól is az. Collegialis kormány fönn, collegialis közigazgatás lenn. Collegialis felelősség vagy nem felelősség fönn és lenn. Rendi szerkezet, rendi voks a törvényhozásban: rendi szerkezetű törvényhatóság.