Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

— 41 — Ez mind szorosan összefüggött. Organismust képezett, melynek nagy életereje volt; de utóbb, mint minden e földön, elvénült, szétmállott. Ezen organismus ma már nem létezik. Egy tagját helyreállítani , életre ébreszteni akarni, értem a törvényhatóságot, s azt hinni hogy az működni fog a teljesen idegen organismusban is: a physikai törvények félreismerésére mutatna. Nincs többé megye; nem is lehet többé helyreállitani. Neveik s geographiai határaik megvannak: de az összekötő, az egyesitó' és éltető lélek oda van. Nem törvényhatósági testület az már, csak közigazgatási kerület. A megye valóban communitas nobilium volt; és addig volt valami. Benne egy osztály, annak közös érdeke, annak hagyományai működtek közre, concentrice; szóval: erős testületi szellem adott a megyének életet, erőt. Erős közszellem nélkül nem lehet el testület. Mi a megye most? A megyei lakosok összesége. Azt mondják: ennek képviselete, a bizottmány zz ez a megye. De vájjon ezen — vallás, nemzetiség, osztály, nevelés, anyagi s szellemi érdek különféleségei által atomisált tömeg képviselő-testületét fogja e csak egyetlen gondolat, vagy közös érdek valamiben összekötni, egy szellem áthatni? fogja e azt mint a „nemesek egyetemét" azon esprit de corps éltetni, mely egyedül adhat egyes tagjainak súlyt, a megyei nyilatkozatnak tekintélyt? mely ellensúly gyanánt szolgáljon — ha kellene — a kormány ellen? Ábránd! Ha 48 előtt a megye valamit határozott, s azt köriratilag tudtára adta a többi törvényhatóságnak: annak