Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

— 39 — eljárni a gyűlésekre. A tisztválasztásokba a versengők által bevonatik az összes nemesség ; majd a korteskedés jő használatba; egy lépéssel tovább — és nemsokára közpolitikai kérdések eldöntésére, országgyűlési utasítások adására, vagy már elhatározott utasítások megmásítására beesődíttetnek — mindkét párt részéről — a nyers tömegek. Ugyanazon időszakban egyes megyék egyenesen törvényhozási jogot bitorolnak; börtönrendszereket deeretálnak; a szavazati jogot terjesztik ki; a nemesek adóztatását határozzák el stb.. tehát az országos törvényliozást megelőzik, pótolni akarják, s kijátszák. Indokaik, melyeknél fogva igy cselekszenek, némi részben dicséretesek voltak : mert a törvényhozás rendes atja a haladás eszméi elől a bécsi kormány s azt támogató mágnási tábla által annyira el volt torlaszolva, hogy a törvénytelenség vagy kétségbeejtő tespedés közt nem volt már választás. Mindazonáltal ezen eljárás mégis abnsus volt, törvénytelen volt. És mégis a megyéknek ezen anormalis, már a forradalmat előre éreztető s jelző állapota az, melyről sokan azt hiszik, hogy az rendes, törvényes, s Örök időktől valólag igy volt; és az ilyen megyére alkalmazzák azon dicsőítéseket, melyek mind conservativ, mind radicalis oldalról reá pazaroltatnak; s az ilyen megye azon ideál, melyet némely „liberális" emberünk a parlamentarismus keretébe beilleszteni akarna! Hogy a megyének ezen absurd, visszaéléseken, nem törvényen, nem ususon, hanem abususon alapuló állapota egy rendezett mai állam létszükségeivel össze nem fér: azt már 1848 előtt is mind a szabadelvű zz ellenzéki, mind a conservativ zz kormánypárt elismeré s nyiltan vállá.