Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

II. A megyerendszer körüli előítéletek és áltanok

— 38 — sem oly szenvedélyes és elkeseredett közjogi s politikai discussióknak, — sem a bérelt bocskoros nemesség garázdaságának s tisztválasztási botrányoknak lealázott színhelye, mint a negyvenes években. Az uj kor mozgalmainak lökést adott 1823-ki évet megelőzött időben a megye oly csendes volt, mint az ország. Közjogi kérdések fölött nem volt vita, Hogy a nemes adót nem fizet, katonát nem állít, a jobbágy robotol és engedelmeskedik, a táblabiró uralkodik s administrál: mind ez, mit akkor constitritiónak neveztek, oly rendületlenül állt, mint a Sión begye. A megyegyiiléseket a magistratus s néhány táblabiró látogatta; — néhány spectabilis kormányozta a megyét ; vezette a megyei ügyeket, A tisztviselői kar mintegy önmagát egészíté ki, — csaknem oly formán, mint a városokban a választó polgárság Altalános tisztválasztás néhol évtizedekig sem történt, s akkor is csak kevesek részvétével. Az alispánok évtizedeken által, sőt holtig ültek székeikben; a főispán befolyása a tisztviselőség összeállítására csaknem döntő volt. A bécsi kormány absolntistikns kísérlete következtében 1823-ban s a nemzetnek derengő politikai öntudatával — fölébredt a nemesek egyenjogúságának érzete is. A táblabírák tettleges privilégiuma lejárt, A nagyobbkisebb birtokú s birtoktalan nemesek kezdenek vegyest volna, hanem igyekezett azt bármi erőltetett magyarázattal törvényre alapítani, miből azután inkább a törvény magyarázatának esete állott elő. Már azután a törvényhozás hatásköre, mely a leges ferendi, abrogandi et authentice interpraetandi potestasban áll, hogy fogna 52 megyének külön szellemű és szervezetű gyűléseire átruháztatni, hol lenne akkor a kormányzatban az egység, hol a- törvényhozásnak tekintélye ?"