Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

VI. Mi következik mindezekből, kormányzatunk és közigazgatásunk leendő szervezését illetőleg?

— 118 — idó'k viharos járása fölöttünk — napidíj által lehetővé kell tenni a kevésbé vagyonos, de jogvégzett földbirtokosnak s másnak is e tisztség elvállalását. Érzületem szerint ezen intézmény lehetőség szerint megközelíti régi alkotmányunk közigazgatási formáit és lényegét; mert, mint érintők, hajdan, s még a jelen század elején is a megyei congregatió, mely néhány táblabiróból és a tisztikarból állott, magát tiszti széknek „sedes magistratualis" nevezte, bűnügyeit a magistratus actore fisco magistratuali folytatta; szóval egy pár táblabíró és a tisztviselői kar képezték az ősi autonóm megyét. * Összefoglalva a megyei (illetőleg mutatis mutandis városi) közigazgatás rendezéséről itt kifejtett nézeteket, ugy hiszem s reméllem, az autonómia, az önkormányzat, a régi megye legbuzgóbb (de nem vakbuzgó) hiveinek legalább némelyike meg fogja engedni, hogy ily nagy hatáskörrel bíró, a megye legnagyobb birtokosainak s legértelmesebb férfiainak vezetése alatt álló, s mégis aristokrataságról nem gyanúsítható, mert harmad rész.ben népképviseletből, a helységek képviselőiből alkotott — helyhatósági képviselet s annak állandó bizottmánya elég tekintélylyel birand, hogy határozatait a tisztikar bureaukratikus gőggel ne ignorálj a, — a kormány pedig benne ne lásson akadékoskodó versengőt, hanem oly független közeget, mely a közigazgatást tetemesen könyíti, s a kormányt föladata teljesítésében lényegesen támogatja. A tisztikarnak pedig az indítványozott módon betöltése által, mely a választást és kinevezést mintegy