Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

VI. Mi következik mindezekből, kormányzatunk és közigazgatásunk leendő szervezését illetőleg?

— 119 — közvetíti: gát emeltetnék mind a ministeri önkény s protectio, mind a korteskedés mételye ellen, s a választástól, mint a kinevezéstől el nem választható, mert minden emberi intézménynyel járó visszaélés lehetőleg korlátolva leendne. Más oldalról pedig — a tisztviselő állása biztositva, a tiszti hyerarchiában érdemei szerint való emelkedése lehetővé téve, a nélkül, hogy a tisztviselő a közönségtől magát teljesen függetlennek vagy épen a közönség urának érezze, vagy attól magát isolálhassa. Eléretnék a javasolt szervezet által a közigazgatás szükséges folytonossá ga, a nélkül, hogy stagnatiójától s a bureaukratismus fölülkerekedésétől kellene tartani; valósitva volna a helyhatósági önkormányzat, mely nélkül az alkotmány csak szomorú önámitás, s a politikai jogok meddők; — valósitva anyira, a menyire az oly viszonyok közt lehető, hol a közigazgatási tisztviselők egytől egyik fizetésesek. * * * Helyhatósági közigazgatásról szólva, hiba volna meg nem emlékeznem végre a főispánokról s azoknak a helyhatósági szervezetben jutó állásról. Nem lehet tagadni, hogy a mily mély történeti gyökerei vannak alkotmányunkban a főispáni intézménynek, oly kancsal szemmel nézi, s gyanusitással s ellenszenvvel kiséri azt a nálunk tenyésző vad radicalismus. De értelmesebb körökben is maradt fönn valami az 1848 előtti keserűségből a főispánság ellen. Ez magyarázza meg azon ellenmondásokat is, melyek például Tisza Kálmánnak a főispán leendő hatás-