Kecskeméthy Aurél: Parlamenti alkotmány és vármegyei reactio (1867)

VI. Mi következik mindezekből, kormányzatunk és közigazgatásunk leendő szervezését illetőleg?

103 — cipium csontvázát csörtetve kelletlen zajt okoznak is, nem kell elfeledni hogy az egyes megyei területek százados közigazgatási együttléte oly kapcsokat fűzött, miket rögtön széttépni nem leket. A megszokás is erő. A nélkül tehát hogy egyes megyék célszerűbb beosztását, vagy kikerekitését, határolását kizárni akarnám — mint minden reformnál, ngy itt is szem előtt tartandónak vélem, hogy nem eszményekből, hanem tettleges viszonyokból kell kiindulni; ezeknek pedig történeti folytonosságuk vagyon. Más oldalról ugyan kétségtelen hogy a községi rendszer a közigazgatás jövendő formája. De a községi rendszer vagyoni s értelmi magasabb fejlődést, nagy iparos városokat föltételez; s igy nem rögtönözhető; csak előkészíthető az által, hogy mind több és több község rendezett tanácscsal láttassék el s a megyéknek, melyek ugy is többnyire a kellőnél nagyobb közigazgatási területet képeznek, gyámsága alól vétessék ki, közvetlenül a ministeriumnak rendeltetvén alá. Ezen fejlődés egyébiránt már is folyamatban van, csak előmozdítandó, rendezendő. Nem kell e részben ismét azt hinni hogy ez uton a központi kormány teendői s hatalma szaporodni fognak; mert azon teendők, mikben eddig a megye volt competens, ekkor az illető községre menendnek át; csak azon ügyek levén terjesztendők a ministeriumhoz, melyek eddig is, csakhogy a megye utján, mint átmeneti postán kerültek hozzá. A megyék tehát el nem törlendők; hanem reformjok, végleges rendezésök a halaszthatlan föladat. E rendezésnél pedig legyen a kormány elég bátor, és legyen az országgyűlés elég elfogulatlan, szakitani a municipalis hagyományokkal, valamint a tör-