Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

IX. Hoffmann Pál, jogtudor, tanár, képviselő

89 lebb egyes tételeivel arat tetszést; hanem egészben hatást nem gyakorol. Hiányzik modorában a mély, a benső meggyőződés kinyomata; hangjában az igazság ereje. Ugy látszik és hangzik, mintha e komolyság nem volna komoly; e szenvedély nem volna érzett. Mintha ezen argumentumokat a szóló képes volna meg is forditani, és ugyanazon tűzzel adni elő. És nem költ bizalmat, és nem győz meg senkit. Azt kérdik végül hallgatói: vájjon mit akart ez a Hoffmann? Hiányzik a kormány és Deákpárt köreiben . . politikai jelleme iránt a bizalom. Én nem mondom, hogy ő képes volna a baloldalra térni; de ha tenné: senki sem fogna ez által váratlanul meglepetni. Ambitiója ugyan roppant; talán helyessebben szólva: hiúsága. Mint mondám ő jól beszél; s habár lelkesedése csinált, és nem benső; hogy ha nem gyújt is, de sziporkáz, sustorog, zajt csinál; s főleg füstöt. Ez a füstje pedig oly nagy, hogy maga is megfúlna benne ; hanem hiúságának kifejlett érzéke tömjént szagol ki a füstből; és ő azt élvezi. Vannak, kik Hoífmann Pált komoly embernek tartják. Azok t. i. kik még nem ismerik; kik csak egy beszédet hallottak tőle; kik nem méltatták figyelmükre e kis medrü, de fordulatokban gazdag, és zajosan csörgedező politikai patakocska hosszabb folyamát. Hoífmann oly arányban áll a komoly talentumhoz, vagy politikai egyéniséghez mint egy zenenégyeshez áll például egy zenélő óra; mely