Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

IX. Hoffmann Pál, jogtudor, tanár, képviselő

— 90 — sok szép áriát csinosan elketyeg; de taktus, öszhang, lélek nélkül: zeneértő borzad tőle. Hoffmann egy a tudományokon megzabált, de semmit megnem rágott, még kevesebbet megemésztett beteges, ideges fő. Egy szökdécselő elme, mely vagy közvetités nélküli eszmék csúcsairól könnyedén ugrál ide s tova; vagy egy gondolat szövetébe ellentétes disparat gondolat- fonalakat sző belé; mint egy tébolygó elméjű nő, merő szinzavart himez rámájába, s azt hiszi, szép szőnyeget himezett. 0 egy aristocratico, demagogico, autonomico, bureaucratico confusionsrath; nem szellem nélkül s tetszetős sophisticával. Ilyennek mutatkozott megbizhatlan, coquette, ingadozó politikai pályáján; a törvényhatósági törvény tárgyalásakor. Valahányszor ugyanis miniszterválság volt a levegőben, Hoffmann mindig megragadta az alkalmat valamely momentosus beszédre, — mely rendesen tönkre tette volna candidaturáját, ha arról valaha szó lett volna. Ezért beszélt a törvényhatóságok rendezésének tárgyalásakor is. Neki a virilisek nem kellenek. Mert ő demokrata. 0 a szegény osztályt véli védendőnek a vagyonos ellen ; nem megforditva. Hanem ő a megyéket »ingyenes békebirói intézmény alapján szeretné szervezni.« A mi mindenki szemében, ki a dologhoz valamivel többet ért, mint a tyúk az ábécéhez, annyit tesz, mint a