Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)
IX. Hoffmann Pál, jogtudor, tanár, képviselő
— 82 — magyárazni csak maga a törvényhozás van jogosítva. Erre a 7-ik §. igy folytatja: »Máskülönben a törvények értelme azok szóhangzása szerint, és a törvényhozásnak egyebekből kitetsző akaratához képest állapitan dó meg. »Törvények szavai teljes összefüggésök és a hozatalukkor divatozott közönséges nyelvszokás szerint magyarázandók, kétség esetében a jogi műnyelv szakértelméhez képest, egész általánosságuk szerint, és ugy, hogy fölöslegest tartalmazni ne látszassanak; nyelvtanilag el nem oszlatható határozatlanság vagy többértelműség esetében azon értelem fogadandó el, mely a szabályszerű jogtól kevésbé tér el, vagy mely a dolog természetének és a fönforgó célnak inkább felel meg, vagy mely eredményre vezet, vagy mely enyhébb hatású. »A szóhangzás (értsd : Wortlaut!!) mellett azonban mindig figyelembe veendők: a törvény hozatalának külső oka, a törvényhozás szándéka és célja; a magasbjogszabályok (főclvek), a rendszeres összefüggés, a történeti fejlődés ; és egyáltalában mindaz, mi a törvény készitésénél tartalmi tényezőül szolgált.« Vagy: »Máskülönben a törvények azok szóhangzása szerint érteimezendők; de továbbá mindig figyelembe veendők még •' a törvény hozatalának külső oka, a törvényhozás szándéka és célja; a magasb jogszabályok (főelvek) a rendszeres összefüggés, a történeti fejlődés, és mindaz, mi a törvény készitésénél tartalmi tényezőül szolgált. Vagy:! »Máskülönben a törvények értelme legközelb azok szavaiból, de mindig a törvényhozásnak egyebekből kétségtelenül kitetsző akaratához képest is állapítandó meg.« Erre a három vagy-ra, mint általában a, még gyakran előforduló egyéb »vagy«-okra nézve szintén »vagy«-gyal felel minden józaneszü ember:
