Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

VIII. Szilágyi Dezső

— 67 — merősnek lenni. Én ugyan nem tudom, hogy mire jó? ha csak jó ebédet nem adnak. »Quels diners les ministres m' ont donné, Que jai fait de bons diners.« Még igy énekelte meg ó'ket Béranger. De már ezek is kimennek a divatból. Már csak is egyedül az elsó' és a második belügyér b. Wenckheim és Tóth Vilmos ebédéi bírnak kedves emlékkel képviselői s szerkesztői körökben. Egyáltalán már annyira takarékos kezd lenni ez a hires vendégszerető Magyarország, hogy az ember maholnap csakugyan kénytelen lesz otthon jól lakni. Példának okáért minap egy »papramorgó « liberális barátom szememre hányta, hogy lapom nagyon katholikus szinezetü; »te nagy barátja vagy az egyháziaknak; bizonyosan csak azért, mert a püspököknél jó lehet enni — gourmé que vous etesU »Igazad van, felelém én. Tegnap ő hercegségénél a prímásnál voltam 8-tól 10 utánig este. Bizonyosan arról tanácskoztatok, hogyan lehetne Magyarországba behozni az inquisitiót ?« »Hogyne ? Már meg is rendeltük a kinzó gépeket a Vidacs gyárában. De ne szakíts felbe. — Tíz óra után elbúcsúzván — mert már nagyon emlékeztetett a gyomrom, hogy régen ebédeltem, a másik szoba asztalán látok terítve, egy tácát. Rajta fél meszely bor, nagy palack vízzel, egy tányér, rajta szelet kenyér. »Látja ez az én vacsorám ?« mondá ő fö'méltósága a prímás. 5*