Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

VIII. Szilágyi Dezső

- 68 — »Ez igen egészséges lehet; hanem mégis kikérem magamnak, hogy erre meg ne hijon hercegséged«, mondám én nevetve. Látod, ilyen jól eszik az ember a magas clerusnál. Hidd el, nem érdemes a mai időben ultramontánnak lenni! Azonban hol is hagytuk Szilágyi Dezsőt ? Bizony attól félek ez is olyan Kerkápoly-féle puritánus miniszter lesz,nem hiába kálvinista ő is. O is azon balitéletbenfog élni, hogy elég a szabad alkotmányos ország miniszterének, ha esze van, jó akarata, tiszta keze, és hogy nem is szükséges egy jó dinervei, mely inkább nagy legyen mint rosz, fölhevíteni maga mellett a képviselők és újságírók keblét, mely hogy honnan veszi melegét, meg mondá azt a népnek Menenius Agrippa. Minden embernek van azonban bogara, vagy ha tetszik vessző paripája. Szilágyi Dezsőé a magasra törő ambitio, mely áthatlan vért sok földi salak ellen; de másrészt elárulja, hogy hősünk még fiatal . . . mert csakugyan a miniszterségre irányzott ambitio a mai Magyarországban bizonyos tisztakebliiséget, vagy hogy érthetőleg magyarul fejezzem ki magamat, bizonyos fiatal naivságot föltételez, mely még nem végezte be az élet rideg iskoláját, honnan az ember a legmagasb bölcseség azon arany axiómájával lép ki, hogy minden csak hiábavalóság, vanitum vanitas. Szilágyi Dezső fiatal ügyvéd, ki pályáján több elismerést, mint pénzt szerzett; nagyobb erkölcsi, mint anyagi sikert vívott ki. Mint szakíró