Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

IV. Széll Kálmán és Bujanovics Sándor

— 37 — Nem vitatjuk az 1848 előtti korszakban volt-e terhesebb és kivánt-e több ismeretet, nagyobb tehetséget az országgyűlési jegyzői hivatal ? Annyi bizonyos, hogy e hivatal nem annyira önálló és termékeny elmét: mint inkább értelmet és hiven reproclucáló, mások eszméit szerencsésen formulázni tudó emlék-és nyelvadományt és szorgalmat kiván. Ezek nem elsőrendű, de igen becses szellemi tulajdonok. A jegyzői hivatal továbbá igen jó közkormányzati iskola. De korántsem ad közigazgatási praxist. Az országgyűlésből minisztériumba, törvényhozásból administratióba átlépni nem oly természetszerű, sem oly könnyű mint azt minisztériumunk még iíjonckorában gondolta, sőt bizonyos kinevezésekről itélve, gondolni látszók még utolsó időben is. Megvallják a képviselőházból miniszteri hivatalokba lépett képviselők — legjelesbjei, hogy bizony sokat kellett nekik itt tanulniok. Habár nem vallják is be azon miniszteri titkároknl fizetett kegyenc urficskák, kik legfölebb szivarozni, vagy a tanácsos urat az éppen lefolyt bálok és soirée dansanteok krónikájával félóráig mulattatni jelennek meg hetenkint egyszer miniszteri hivatalszobájukban . . lenézve azt a szegény proletárt, ki már husz év óta nyeli az akták porát s húzza az igát az urhcska helyett is. Az administratiót tanulni kell. Igen; de a tőzsde és sorsjáték mai korszakában, midőn min denki egy csapásra akar nagy és gazdag lenni nem azért választatja meg valaki magát per fas et