Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

IV. Széll Kálmán és Bujanovics Sándor

— 38 — nefas kéj)viselőnek, hogy majd ministeri titkári vagy osztálytanácsosi hivatalra competáljon. Miniszteri tanácsosság a legkevesebb; de már ma ez is kevés; osztályfőnök — államtitkár: ez a minimum. »Igen barátom, de hiszen te soha sem szolgáltál. Azt se tudod, hogy kell szóba állani valamelyik hatósággal ?« »Hát mire valók a régi beamterek? Majd fölteszik és concipiálják ők. En majd csak aláirom, mint miniszteri tanácsos.« »Hátha lóvá tesznek, s valami bolondot iratnak veled alá?« »Hát mire való az államtitkár? Majd revideálja ő, a mit én aláirtam, mielőtt expediálnák. r »Es te már ennyit tudsz a bureaukratiából? De már látom, téged bátran kinevezhetni « Szívesen constatáljuk, hogy Széli Kálmán nem c fajta ember. Már rég kínálták államtitkári állomással egyik minisztériumban; de ő ellenállt a kísértésnek, még pedig a következő indokolással: »tavaly nem fogadtam el miniszteri tanácsosságot, mert éreztem, hogy még nincs elég készültségem: ha most az államtitkárságot elvállalnám, azt mondanák elleneim, hogy keveslettem a miniszteri tanácsosságot!« És e szerint cselekedett. Ezen elutasítás is mutatja, hogy Széli Kálmán mindennapi fiatal ember volt. r Es mint rendesen lenni szokott, hogy a kinek magának is van mit enni, azt mások is meghivják