Kecskeméthy Aurél: Nagy férfiaink : legújabb fény- és árnyképek (1874)

XI. Gróf Barkóczy János

- 107 — megkötni a jogfolytonosság megszakadt fonalát: 1867 óta sem színlelte azt mintlia az 1867 ki egyezményben, melynek alapját egyébiránt helyeselte s elfogadta, s a visszaállított 1848-ki intéz ményékben és azoknak irányában nagyon gyönyörködnék: mert 6' szinte egyenes ember lefelé is. Hanem az volt ám fölfelé is. Az ötvenes években nem volt bátrabb igazmondó a fölsó'bb körökben nálánál. Senki se mondta meg az akkori hatalomnak hevesebb durvasággal az igazat, mint Barkóczy János. O általán eredeti ember volt. Magas testalkatú, széles vállú, nagy fejű, erélyes arcú, dörgó'; morgó, ropogó hangú, mindig heves, mindig tüzes, mindig mérgesen kinéző és mégis jószivü férfi. A beszéd csak omlott a szájából, és teste mozgékonyan, s élénk gesticulatióval követte a szóáradatot. Neki voltak sajátságaihoz mért saját eszméi is; ha tetszik bogarai. Mindamellett tiszta itéletü eszes férfi volt. Ismerete tömérdek, olvasottsága nagy, emléke roppant; tudományossága pedig a közgazdászat és a financia terén alapos, és nagy terjü volt. Midó'n a bécsi hitelintézet, s más társulatok elnöknek választák, nemcsak a jól gazdálkodó, nagy vagyonnal biró gróf Barkóczy János, a magyar mágnás, hanem a financiális capacitásnak elismert férfiú volt az, kit bizalmukra méltattak. És ő viszont, ámbár korunk bálványának templo-