Kallós Lajos: A magyar polgári jog alapelvei : Vagy a magyarhoni polgári jogtudomány alapjait képező elvek és szabályok értelmezése és világosítása(1865)
Második könyv: Vagyonok s ezek iránti jogokról. II. Rész.: Vagyon s ez iránti jogszerzés módjai; ezek különbözők a szerint, a mint a vagyon vagy tulajdonos nélküli, vagyis elnem tulajdonult; vagy tulajdonost illető, vagyis eltulajdonult.
BEVALLÓ ÉS VALLOMÁNYOS KIHALTA UTÁNI FÖLKÉRÉS. 197 kihalása utáni öröklésről lemondott, következőn a bevallónak még éltében a jószág a kir. ügynökre szállt, és igy kir. adományzás tárgyává vált (I: 59.) De ha a vallományos jóváhagyást kért, ekkor egyedül a vallományos kihaltából csak akkor lehetett fölkérni, ha ez a jószágrólnem végrendelkezett, a mire ekkor joga volt; következőn ha rendelkezett, akkor a bevallónak kihaltát is be kellett várni és a fölkeres csak akkor történhetett (lásd alább c pont.) b) A bevalló kihaltából, bár a vallományos életben volt, ha a vallományos jóváhagyást nem kért, akár ben volt a záradék, akár nem; minthogy jóváhagyás nélkül a vallományos csak ideigleni birtokos volt a jószágban, kővetkezőn mihelyt a bevalló kihalt, a vallományosnál levő jószág ennek a vallományi összeg lefizettetvén, azonnal fölkérethetett. c) Mind a bevalló, mind a vallományos kihaltát meg kellett várni, ha a bevalló nem irta be ezen lemondási záradékot „semmi jogot," és a vallományos jóváhagyást kért; mert ezen esetben ha a vallományos kihalt is, de a vallományzó élt, miután ez jogát a záradék be nem irása által föntartá, következőn a vallományos kihaltával őt illette a jószág, azt fölkérni nem lehetett, szintúgy ha a vallományzó kihalt, de a vallományos élt, miután ennek jóváhagyása volt, s igy a vallományzó kihaltával őt illeté mint adományost a jószág, az föl nem kérethetett. Hasonlóan mind a vallományos, mind a bevalló kihaltát meg kellett várni akkor, ha a bevalló beirá a lemondási záradé kot a bevallási levélbe, a vallományos pedig jóváhagyást nem kért és kihalván a jószágról rendelkezett, mert a rendelkezésre joga volt miután jóváhagyás által abban nem akadályoztatott. A hagyományos pedig a vallományos, és annak j og kép viselőjéül tekintetett. Minthogy tehát a vallományos (a föntebb emiitett szabályok szerint) ha jóváhagyást nem kért is, mindaddig miga bevalló család életben volt, teljes joggal birta a jószágot, és tőle a kir. ügynök el nem vehette; a hagyományostól mint annak jogképviselőjétöl sem vehette el, következőn a korona jogán a jószágot senki föl nem kérhette. Azon körülmény továbbá, hogy a bevalló a vallományba beirá a lemondási záradékot, a vallományosra, ennek rendelkezhetési jogára, következőn a hagyományosra nézve semmi változást nem okozott; mert annak csak azon esetre volt foganata, hogy ha a vallományos jóváhagyást kért, t. i. hogy ekkor a vallományos nem ren-