Kallós Lajos: A magyar polgári jog alapelvei : Vagy a magyarhoni polgári jogtudomány alapjait képező elvek és szabályok értelmezése és világosítása(1865)

Tartalom

ELÖSZÓ. III 1861-ben Magyarországot köztanácskozásra meghiván, tényleg törvényhozási jogaiba visszahelyezte, s egyszersmind az országbirói méltóságot betöltvén, az annak teendőivel megbízott államférfiunak meghagyá, hogy az ország előkelőbb tagjai s törvénytudóival együtt, közös értekezlet utján az ország megszüntetett törvényeinek a változott viszonyokhoz alkalmazott visszaállítása iránt javaslatot készítsen. Az ekkép készített javaslatban, az ország törvényeinek, a változott viszonyok által kivánt módosítások mellett visszaállítása, továbbá az osztrák polgári törvénykönyv s az időközben kiadott rendeletek megszüntetése, azon föltételek mellett kimondatott, hogy az érintett polgári törvénykönyv szabályai, s emiitett rendeletek szerint a közbejött 12 év alatt létesült jogviszonyok meghagyatván, a többször nevezett törvénykönyvnek, az ujabb jogviszbnyok szabályzására jövőben szükségelt rendelkezései, valamint a telekkönyv iránti eljárást szabályozó rendelet, a törvényhozás e részbeni intézkedéséig fönmaradjanak. E javaslat a fejedelem által jóváhagyatván, országgyűlés elé terjesztetett, mely annak a törvények visszaállítására vonatkozó részét helyeselvén, többi részeit a thozás intézkedéséig a törvénykezésekben kisegitő eszközökül elfogadta: örök bizonyságául szolgálván e tény, valamint egyrészről a fejedelem bölcseségének, ugy másrészről azon igazságnak, hogy a törvények állandók és üdvösek nem lehetnek, hanemha a népnek, melynek számára alkotvák, természetével egyezők, s abból fejlődnek ki; s hogy a törvények iránti in tézkedésekben feledni nem lehet, feledni káros, sőt vészéi lyeá: miszerint nem a népek a törvényekért, de a törvények vannak a népekért. — Ily sok és lényeges változások után, természetesen következett, hogy egy oly munkának, mely a jog ismertetése s értelmézését tűzte irányául, s melynek első megjelenése servantior; quae sic animum suum instituit, ut nihil velit nisi quod honestum et e republica futurnm est; nihil ei libet, nisi quod liceret; libenter imitatur Antiochum illum tertiura, quem ferunt datis ad singulas civitates suas litteris justisse, nc sibi parerent, siquid forte praeter jus et fas diceret, quasi ipso nesciente scriptum esset. Quidqnid enim pugnat cum legibus, hoc creditur nesciente Principe tentatum, cum ipse nihil aliud sit, quam legum minister (Quadripartiti operis juris consv. regni Hung. in praefatione.)