Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 88 „Ezen reménytelen dolognak figyelmetes, de szomorú kihallgatása, igy szól az orsz. magyar napló, különb-különbféle érzékenységeket támasztott az ország rendéiben. Némelyek ugyanis meggondolván azt, hogy a koronázandó fejedelem határozott akaratja szerint, magát más hitlevélnek a Károly császár, vagy Mária Teréziájén kivül alá nem Írván, a mostanában készített hitlevélhez való változhatatlan ragaszkodása az országnak, a koronázandó fejedelem és az ország között, megengesztelhetetlen idegenséget okozhatna; meggondolván azt is, hogy az országnak koronázatlan fő által lehető igazgatása, a legközelebb elenyészett gyászos esztendők szomorú tapasztalása szerint, ismét minemű veszedelmes változásokat szülhetne; meggondolván végtére azt is, hogy az országnak mostani belső környülállásai, és sok helyeken a felsőbb igazgatástól való rendes függésnek majd nem teljes kivetkezése, mely keserves visszavonásokra szolgáltathatna alkalmatosságot1), és ezeknek egy sommában való foglalása az országot végső pusztulással fenyegetné: mindezeknek, és ezekhez hasonló veszedelmes következéseknek valóságos meggondolása sokakat arra birt, hogy a felyebb kijelentett mód szerint is, a fejedelemnek az országgal hova hamarébb lehető egyesülésére , és az által minden következhető veszedelmeknek elhárítására nézve, a maga megkoronáztatása ő felségének sürgettessen." S hogy az országos napló eme szavai nem is egyedül az aradi és zarándi tudósításokra vonatkozik, bizonyítja Torkos naplójának következő előadása: „Illésházy István gróf Trencsén megye követe többek között azt mondta, hogy a koronázás helye iránt a rendek az előadott kívánságban megegyezhetnek, de a felterjesztett hitlevél elfogadását sürgetniük kell, hogy igy az ország hódolatot ugyan, de nem szolgaságot mutasson; és nem kell hallgatni azon ijeszgetésekre, melyeket némely követ a lázadásokra nézve a tanácskozmányokban előadott. De BerzeVÍCZV András Szepes megye követe, ezen szavak által érintve vélvén magát, kinyilatkoztatta, hogy megyéje főispánjától, s helyettes alispánjától kapott tudósítása szerint a Szepes megyei jobbágyok között forrongás van; nem alaptalanul említette tehát ő azt a tanácskozmányban." A megállapodás lőn, hogy a rendek a Pozsonyban leendő koro') E szavak világosan tanúsítják az aradi és zarándi tudósítások által az országgyűlésre gyakorolt hatást.