Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)
Előszó
- 82 — szigoruabb lett. Azt nyilatkoztatta ki, hogy a vallásügy legkisebb részében is semminemű egyssségre nem léphet, s nem is látja át, miért kellene a vallás ügyét a hitlevélben megemlíteni. Nincs annak helye mindazért, mivel az 1715-ki 30-ik t. cz. a vallás ügyét a királyi felségre bizta, annak megemlítése tehát a törvénybe ütközik, mindazért, mivel az ezóta kiadott hitlevelek sem említették meg ezen ügyet, a megkoronázandó fejedelem pedig azoknál tovább menni nem akar; mind továbbá, mivel ezen pont bizonyos a vallás ügyében készített törvényre hivatkozik, mely még tárgyalás alá sem kerülvén az országgyűlésen, nem is csatolható ahhoz; mind végre azért, mivel a mit már egyszer a törvény meghatározott, annak további elintézését a fejedelemnek sem lehet törvényesen átaladni. És ámbár a vegyes bizottmány néhány tagja megismerte, hogy a papság ezen országos vegyes bizottmány ülésében a vallásügyi törvény-javaslat iránt a maga részéről semmi egyességre sem lépett, de az is meg lőn ismerve, hogy minden, mi e részben meg van állapítva, szavazattöbbséggel határoztatott; azonban, minthogy a megkoronázandó fejedelem kívánsága is világos az ország zászlósaihoz intézett levélből, hogy az evangélikusok vallásügye a bécsi és linczi békekötésekhez alkalmaztassák; s minthogy a vallás ügye egyike a törvényhozási hatalom fő tárgyainak, s annak onnan elvonása károsnak Ítéltetett, mivel az utóbbi hitlevelekben is, nevezetesen a Károlyéban, az 1-ső Lipót által kiadott hitlevél megerősitetett, s ebbe pedig a vallás ügye be volt iktatva, és mivel az egyesség s az ország boldogsága mulhatlanul megkívánja, hogy oly nagy számú népnek biztosító oltalom és csendesség szereztessék; és minthogy végre, igen kevés kivételével, minden megyei követ ebben nyugszik meg az utasítások folytán, a többség azt határozta, hogy a vallás ügye a hitlevélbe iktattassék. A papság s néhány felső táblai tag és királyi városi követ ellenben azonnal sürgetni kezdték, hogy ha a vallás ügye a hitlevélbe iktattatik, a tárgyalás hű előadására nézve azt is elkerülhetlenül szükséges lesz megemlíteni, hogy Ők ellenmondtak; minek folytán azt állítván, hogy az egyházi rend jogai is csupán azon törvényeken alapulnak, melyeken az evangélikusok vallás-szabadsága, s mind a két fél egyenlő ellenmondási hatalommal bir: némely evangélikus kezdett a papság minden jogának ellenmondani; minthogy azonban a megyék követei a papságot is képviselik, s minthogy ha ugyan ezen ellenmondásnak talán helye volna is, ezt a hitlevélbe iktatni, melyben egyedül a közmegegyezéssel meghatározott tárgyak foglalhatnak helyet, nemcsak a szokással állana ellentétben, hanem a tárgy természetével is egyál-