Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

~ 56 — tartottak először ülést, a vallásügyi okmányok időközbeni leiratása miatt, s tegnap csupán felolvastattak azok. Az egész ülésben, reggeli 9 órától d. u. két óra utánig, egyedül az ő hitlevél-javaslatok 2-ik pontja, mely a vallás ügyéről szól, tárgyaltatott. A r. katholikus papság tiltakozott, az evangélikusok azonban azt felelték, hogy benyújtott irataikban az evangélikusok némely kivánatába be is egyezett már a r. kath. papság, következőleg többé nem tiltakozhatik az egész ellen. A tiszai kerületek bitlevéli javaslatában igy szól a vallásügyi pont : „2. Az ágostai és helvécziai hitvallásuak jogait és szabadságát az 1606-ki bécsi, s 1645-ki linczi, 1608-ban és 1647-ben beczikkelyezett békekötéseken alapulóknak, melyek által az ő vallásuk „bevétetett," megismerjük , és ezeknek jövőben minden megsértése kikerülése végett, s hogy egy részről a r. katholikusok, más részről mind a két hitvallású evangélikusok között örökre valódi és szilárd egyesülése történhessék meg a kedélyeknek, az ágostai és helv. hitvallást követők jogait és szabadságát, a mint azok, az idézett békekötések és az 1608-ki 1-ső t. cz. értelmében, a jelen országgyűlés k. e. ( ) törvényczikke szerint, mely a r. katholikusok és evangélikusok kölcsönös egyezménye, bővebben előadattak, az ezen törvény által rendelt állapotra valósággal visszahelyeztessenek, s abban sértetlenül megtartassanak, részünkről is gondoskodni fogunk." A törvényjavaslatéval vegyes tanácskozás folyamában, melynek az evangélikusok által beadott, jun. 30-kánkelt második törvényjavaslat szolgált alapul, az első fölmerült kérdés volt : Történjék-e a békekötésekre hivatkozás, s azok alapján intéztessék-e el az evangélikusok szabad vallásgyakorlata ? — Hosszú, heves vita után a többség elfogadta. A második kérdés volt : Uralkodónak kell-e a róm. kath. vallást ezen országban nevezni? E felett is nagy vita volt. Az evangélikusok azt adták elő, hogy semmi keresztyén vallás sem lehet uralkodó, mert a lelkiösmeret feletti uraság csak az istent és nem az embereket illeti; s a vallásos eszmék nem az emberi hatalmon, hanem a meggyőződésen alapulnak. A megállapodás az lőn, hogy az „uralkodó" nevezet kikerültessék. A harmadik kérdés volt : Büntetés alá esendők-e azok, kik a r. katholika vallásról valamelyik evangyéliomi hitvallásra térnek át ? Az evangélikusok erősen vitatták az ellenvéleményt, miután a meggyőző-