Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 57 — dést, annál fogva a más vallásra áttérés szabadságát elzárni, s annál kevésbé azt büntetéssel eltiltani nem lehet. A másik fél azonban azt kivánta, hogy az áttérő nemesek gyermekeikkel együtt elveszítsék hivatalképességöket, a nemteleneket pedig az alispán büntesse meg. Középút gyanánt azt ajánlották az evangélikusok, hogy minden büntetéstől eWonatkozva, hat vagy több heti oktatása alá essék a római katholikus papnak, ki ezen vallást elakarja hagyni, s ha az áttérés mellett ezentúl is megmarad, szabadon tehesse azt. A római katholikus papság azonban ezt nem elégelte meg. A megállapodás az lőn, hogy ezen kérdés eldöntése teljes országos ülésre halasztatik, a vallás ügyének tovább tárgyalása azonban a kerületi ülésben, és pedig ámbár vasárnap lesz, holnap is, folytattatni fog. XXIII. Július 1 l-kén ámbár vasárnap volt, az egyesült tiszai kerületek ismét ülést tartottak, még pedig reggeli 10 órától d. u. 3-ig. Nagy számmal Összegyűltek erre mind a főrendek, mind a többi kerületi követek is. Több kérdés merült fel mind a római kath., mind az evangélikusok javaslatából. A nevezetesebbek a vegyes házassági biróságot illették. A római kath. papság azt kivánta, hogy a szent székek különbség nélkül minden házassági ügyökben Ítéljenek mind a római katholikusoknak, mind az evangélikusoknak. Az evangélikusok ennek ellene voltak, s azt kívánták, hogy az evangélikusok házassági ügyei az ő egyházi székeik által ítéltessenek el. Néhány követ mind a római katholikusok, mind az evangélikusok részéről azt kivánta, hogy a József császár e részben kiadott rendelete szellemét tartsák meg, s a polgári hatóság illetőségét törvényesítsék a házassági perek elitélésében. A megállapodás lőn, hogy a római katholikusok házassági ügyeit a szent székek, az evangélikusokéit pedig világi és egyházi tagokból állani szokott saját egyházi székeik ité^ék. A vegyes házasságokban pedig az alperes székéé legyen az illetőség; s ha az alperes evangélikus, a királyi táblához van fölebbezés. Másik nagy kérdés volt : a vegyes házasságokból származott gyermekek minő vallásban leendő neveltetése. Eles vita után már szinte megállapodás történt, hogy az evangélikusok kívánsága szerint a fiuk az atya vallását, a leányok pedig az anyáét kövessék. De ismét megújult a vita, s tekintetbe véve, hogy az atyát leginkább illeti a