Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 47 nem akarják, sem nem tudják gátolni: de nem ,.mindenki részére" (apud o-mnes). Megismerik az evangélikusok, és nem irigylik, hogy a tiszt, római kath. papság első rend, s minden nemesi jog és szabadság megilleti azt, mig az országnak ugy tetszik, s mig a tiszt, papság az evangélikusok jogait és szabadságát megismeri, s azok és vallásuk felett semmi jogot nem követel: de azon követelt kiváltságot, hogy az evangyéliomi vallás felvételét, mi mindenkinek szabadságára hagyatott, a törvények előtt ismeretlen , s a bevett vallásra nézve sértő hithagyás szine és neve alatt akadályozhassa, és a vegyes házasságokból született gyermekeket is, kiket ugyanazon vallás felvételi szabadsága illet, a római kath. vallás követésére kényszeríthesse, s csak a római kath. vallás javára kötött házassági szerződéseket tekinthesse érvényeseknek , meg nem ismerhetik, mert az ellentétben áll a lelkiösmeret szabadságával; s annál kevésbbé ismerhetik meg azon nevezetlen és bizonytalan kiváltságokat, melyeket a római kath. követ urak más hasonló, netalán előfordulható esetekben a római kath. vallás részére annak kitűnősége bizonyítékául kijelölendőknek vélnek. A 4-ikre. Ha a két békekötés azon pontjának , hogy az ország méltóságai s nagyobb és kisebb hivatalai vallás-különbség nélkül osztassanak, elégtétetett volna, vagy ezen pontnak megtartását jövőre remélni lehetne, nem volna oka kivánni, hogy az evangélikusok száma a kormányszékeknél meghatároztassék. De a békekötések ezen pontja annyira nem tartatott meg, hogy az evangélikusok már csaknem minden nagyobb és kisebb hivatalból teljesen kirekesztettek, s azon kevesen is, kik most a kormányszékeknél vannak, néhány év előtt neveztettek ki az elhunyt uralkodó által, ki valamennyire közeledett ezen békekötések rendelkezéseihez. Ennél fogva joggal lehet kivánni nem csak azt, hogy a békekötések állapotára helyeztessenek vissza az evangélikusok a hivatalokra nézve, hanem azt is, hogy ezen pontnak jövőre sikeressé tétele végett, bizonyos szám iránt történjék egyesség az evangélikusoknak a kormányszékeknél leendő alkalmazása iránt. A római kath. birtokos nemesség arányát a hivatalokra nézve tekintetbe venni nem volna méltányos, mert ebből az következnék, hogy kinek több jószága van , alkalmasabb a hivatalokra, s több hivatalt is követelhet jószágai arányához képest, holott a törvény, nevezetesen az 1-ső r. 2-ik czimje azt mondja, hogy semmi urnák és nemesnek sincs több vagy kevesebb szabadsága, hanem mindenki egy ugyanazon szabadsággal bir; s hogy a római kath. nemességnek több jószága van, ezt is a hivataloknak lehet tulajdonítani, melyeket eddig az evangélikusoknak csaknem teljes kizárásával viselt, melyek által a római kath.