Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 48 nemességnek szerzési, az evangélikus nemességnek pedig csak vesztési módja volt. Súlyos volna tehát azon megszorításból, melyet az egyenlő polgári joggal biró evangélikusok a javak adományzási és szerzési módja körűi tapasztaltak , a hivatalokra következtetést vonni , s azt, hogy a hazai javadalmakban nem azon arányban részesültek, mely őket megillette volna, ellenök fordítani. A nép aránya pedig bizonyosan nem a római katholikus urakra, hanem az evangélikusokra kedvező. Ha egyedül a ,,czikkek;' és nem a bécsi és linczi békekötések megújítása tétetnék a királyi hitlevélbe, s az evangyéliomi vallás szabadságának bővebb előadása a koronázás előtti czikkekre utasíttatnék, az evangélikusok könnyen rövidséget szenvedhetnének. A bécsi és linczi békekötések megújítás nélkül is érvényesek ; az evangélikusoknak nem azok megújítására, hanem arra van szükségök, hogy a békekötési állapotra tétessenek vissza, s jogaik és szabadságuk bővebben kinyilatkoztassanak. Ez már most is különféle módon kétségbe vonatik, és sérelmes záradékokkal módosíttatik ; mi történik akkor, ha egykor a hitlevél meg lesz állapítva? Az evangélikusoknak tehát nem kell vétkül tulajdonítani, hogy minden igyekezetöket arra kivánják fordítani, nehogy midőn az ország, az ő törekvésök és működésök folytán is, jogaiba és szabadságába helyeztetik vissza , ők magok kimaradjanak, avagy épen jogaiktól és szabadságuktól megfosztassanak. Valamint tehát az evangélikusok azon hazafias és testvéri szeretettel viseltetnek mind római kath. polgártársaik , mind maga a tiszt, papság iránt, hogy semmi törvényes, s a méltányosságon alapuló jogukat meg nem akarják csorbítani, és csak egyenlőséget kívánnak magoknak mint embereknek, polgároknak s vallásuknak , mint a mely be van véve, s melyet annál fogva minden mástól, pusztán a természet szerint is, függetlenség illet, s azért ez iránt teljesen biztosítva kívánnak lenni: ugy kétségtelennek tartják, hogy mind római kath. polgártársaik és testvéreik, mind maga a tiszt, papság is, a hazafiság és testvéri szeretet szelleme által lelkesülve, igazságos és mind a természetes méltányosságban mind a békekötésekben, és kölcsönös egyezményeken alapuló kivánataiknak, méltányos felfogással annál inkább eleget teendenek, mivel ez az egyetlen és örökös eszköz az ország minden vallású lakosait a szeretet és bizalom kölcsönös kötelékével az egész ország közjólétére összekapcsolni. Budán, június 30. 1790.