Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Második rész

32 dül csak az isten igéjének szolgái teljesíthetik, gyermekeik sem a bábák, sem más világi által meg ne kereszteltessenek; és sem a bábák sem más nem-lelkész helvécziai hitvallású egyén, keresztelésre semmi okból és szin alatt ne kényszeritessenek. 3- or. Mivel az ágostai és helvécziai hitvallások gyakorlása ugyan azon békekötés és az 1608-ki k. e. l-sö t. cz. által mindenkinek, minden egyesnek, mindenütt ugy szabadságában áll, hogy ezen szabadságban senki, sehol, soha senki által ne akadályoztassák vagy ne zavartassék, sem a magán és nyilvános vallásgyakorlat között valamely különbség fel nem állíttatott, sem egyik vagy másik rend, vagy osztály személyeire, avagy helyekre nem szoríttatott az, hanem általánosan minden osztályú emberekre, mindenkire és minden egyesre, bárhol laknak is, kiterjesztetett: annálfogva nyilatkoztassák ki, hogy az evangélikusok vallásgyakorlata sehol sem magános hanem nyilvános, hogy a későbben alkotott törvények és kir. rendeletek folytán , sem a véghelyekre, sem bármelyik megyében, mint követelve lőn, bizonyos, a törvény által egyenesen megnevezett helyekre, nem szoritható, avagy bárminő helynek , vagy városnak adott királyi kiváltság által azokból ki nem zárható. Nincs különbség a vallásgyakorlás nyilvánossága iránt az anyaés fiókgyülekezetek között sem ; szabadságukban áll tehát az evangélikusoknak az oly helyekre is egyházi szolgát vezetni be, ha akarják, melyek eddig fiókgyülekezeteknek tekintettek , s ha nincs , tetszésök szerint uj templomokat is tornyokkal vagy azok nélkül és lelkészlakokat is építeni, valamint általában más helyeken is, hol vallásukat gyakorolják vagy gyakorolhatják, minden a megyéhez vagy helytartó tanácshoz intézett folyamodás nélkül. Annyival inkább kijavíthatják vagy újonnan épitethetik pedig templomaikat, tornyaikat és lelkészi lakaikat. A vallásgyakorlat szabadságával és nyilvánosságával az is jár, hogy a lelkészek a felekezetökbeli betegeket és foglyokat mindig szabadon és mindenütt meglátogathassak, s a halálra előkészíthessék, a kivégeztetésre ítéltek mellett a legvégső pillanatig nyilvánosan jelen lehessenek, s ezen hivatalos eljárásban senki által se akadályoztassanak ; viszont azonban ezen esetekben az evangélikus személyek irányában a a római kath. vallás lelkészei semmi látogatási, előkészítési vagy mellettök megjelenési jogot ne követeljenek. 4- er. A vallásszabadság azt követeli, hogy az ágostai és helvécziai vallástételt követők azokban , melyek a valláshoz tartoznak, nevezetesen a hitágazatok körül, s mind azokban , melyek az isteni tiszteletet illetik, a szokásokban, szertartásokban, az egyházi kormányzás-