Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)
Második rész
31 — gait és szabadságát megszorították , eltöröltessenek , s érvényteleneknek nyilatkoztassanak. 2-or. Miután az ágostai és helvécziai hitvallások a bécsi béke és az 1608-ki k. e. törvények által Magyarországban világosan bevétettek, s azoknak gyakorlása mind mindenkire nézve, ki azokat önkényt szabad akaratból elakarja fogadni, mind mindenütt szabaddá tétetett : annálfogva a lelkiösmeret szabadságára nézve kinyilatkoztatik, hogy ez nem csupán abból áll, mikép mindenkinek meg van engedve azt hinni é.3 ugy érezni bensőleg, a mint meg van győződve, mert az ész ezen benső szabadságát sem tilalommal sem semmi kül erővel meg nem lehet akadályozni; hanem hogy a hitt vallást s annak hitágazatit és parancsit szájjal is lehessen vallani, s ennélfogva valamint a római katholika, ugy az ágostai és helvécziai hitvallású evangyéliomi vallást is mindenki teljes és egyenlő szabadsággal, minden büntetés vagy akadály nélkül, mind elfogadhassa, mind kültettekben is mind magánosan mind nyilvánosan követhesse és gyakorolhassa; a vegyes házasságból született gyermekek az érettkor eléréséig azon vallásban neveltessenek , melyben a szülék egymás között megegyeztek, hol pedig ez iránt egyesség nincs , nemök szerint; az érettkor elérésével aztán magokra a gyermekekre hagyassék teljes szabadsággal választani vallásukat. Ezentúl sem a katonák sem mások az oly vallási szertartásokban és bárminő cselekedetekben való részvételre, melyek lelkiösmeretökkel, vallásukkal ellentétben állanak, semmi szín s ürügy alatt és semmi alkalommal, semmi okból se kényszerittessenek ; az ágostai és helvécziai hitvallású katonák számára minden ezrednél helvécziai és ágostai hitvallású tábori lelkészek alkalmaztassanak; továbbá a törvényes esketésnél, akár hivatalba lépésnél, akár tanuságtételnél, akár házasságra kelésnél, vagy bárminő más alkalommal ne követeltessék avagy kivántassék az evangélikusoktól, hogy a boldogságos szűzre s istennek szentéire és választottaira, mely kifejezések egyedül a római katholikusokra valók, megesküdjenek. Az se kivántassék, hogy az evangélikusok római kath. templomban tegyenek le esküt, a járdalatoknál, misén, vagy a római kath. egyház bárminő szertartásánál jelen legyenek , vagy a római kath. ünnepeket megtartsák, vagy ezeknek elhanyagolásaért büntetés vagy bárminő más czim alatt akár pénzben, akár máskép valami birságot fizessenek, teljesítsenek, vagy bárminő kárt szenvedjenek, legyenek bár azok hivatalbéliek, mesteremberek vagy akárminő sorsuak; s mivel a szent keresztségét a helvécziai vallástételt követők elvei szerint egye-