Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Első rész

- 10 — Ezen országgyűlésnek 25-ik t. czikkében, a bécsi békekötésre hivatkozással, ismét szabadnak nyilváníttatik a vallásgyakorlat; azon evangélikus lelkészek és tanítók, kik a mult évek üldözései folytán száműzettek, szabadságot kaptak hazatérni, a reversálisok pedig, melyek tolok erővel kizsaroltattak, érvényteleneknek nyilvánítattak; s az is nyíltan kimondatott, hogy az evangélikusok vallásukkal ellenkező szertartásokra ne kényszeríttessenek. A 26-ik czikkben pedig rendeltetik, hogy jelenleg birt templomaiknak továbbá is birtoklásában maradhassanak, s a mely templomokat az evangélikusok építettek, s a r. katholikusok tőlök elvettek, de még r. kathol. szertartás szerint beszentelve nincsenek, azokat visszakapják. Továbbá a törvényben névszerint megnevezett helyeken építhessenek templomot. Egyébiránt az evangélikusok a r. kath. lelkészeknek semmit se tartozzanak fizetni. A nemeseknek szabadságukban áll váraikban, vagy rendes lakhelyökön vallásuk gyakorlatára imaházakat, kápolnákat építeni. Biztosítja továbbá ezen czikk az evangélikusokat iskoláik birtoklásában is, s hogy panaszaikat a következő országgyűléseken mindig előadhassák. Két nevezetes nagy sérelmök volt az evangélikusoknak ezen czikkekben ; az első, hogy a 25-ik czikkben a szabad vallásgyakorlat ,,a földesurak jogainak épségben maradásával" határoztatott meg, minek következtében a p api javakban és sok más helyen a földesurak áital egyszerűen elfojtatott az evangélikus földmivelők vallásgyakorlata, holott ezt a bécsi béke mindenütt és mindenkinek szabadságára hagyta, a linczi béke pedig (melyet egyébiránt az 1681 : 25. el is mulaszt említeni) egyenesen is kimondja, hogy :„a földmivelők is bárminő földesúr birtokán" szabad vallásgyakorlattal bírjanak. Második sérelmök pedig az volt az evangélikusoknak, hogy templomépítési szabadságuk bizonyos megnevezett helyekre szoríttatott. Panaszt emeltek tehát a következő 1687-ki országgyűlésen. De a Tököli-mozgalom már szárnyaszegett levén, csak még nagyobb megszorítás következett reájok. Haragra gerjedvén az evangélikusok ellen ezen föllépésökért a király és a papság, az 1687 : 21-ik törvényczikk azt mondja, hogy az evangélikusok az 1681 : 25-ik és 26-ik törvényczikkek ellen emelt felszólalásukkal visszaélvén, „ezáltal azon czikkek jótékonyságától elestek," a király azonban „kegyelemből" ama czikkeket „most még" (adhuc) megerősíti. Ez lön alapja az ezentúl következett százados legmostohább időszaknak, mert mi eddig „jog" volt, „kegyelemnek" nyilváníttatott,