Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 155 ha az elfogadtatik, az evangélikusok nevében ő ismét ennek fog ellenmondani. Batthyányi Alajos gróf sértőnek mondta magára nézve a primás czélzását, mivel az országgyűlésen mindenkinek szabad szólása van; s a mit ő mondott, abban a rendek nagy többsége a legnagyobb tetszéssel egyetérteni nyilatkozott. Az országbiró azt adta elő, hogy a primás beszéde az ország főpapjának hivatalos nyilatkozata volt, s ez az evangélikusokra nézve jogsérelmes nem lehet, miután ő mellettök szól a vallásügyi törvény záradéka. Egyébiránt a napló, mint a történtek foglalatja, a törvények értelmén semmit nem változtatva, természetesen meg fogja említeni a papság uj ellenmondását is, valamint az ez ellen emelt viszont-ellenmondást. Az országbiró ezen nyilatkozatában mindenki megnyugodott LXXIV. Márczius lS-án végre az országgyűlés utolsó napján, az országos vegyes ülésben felkelt : Teleki József gróf ugocsai főispán, s az evangélikusok nevében, azon őszinteséggel és törhetlen határozottsággal, melylyel az ügynek tartozott, hogy ugyanis az evangélikusok kivánságai még nincsenek kielégitve, de egyszersmind azon hagyományossá vált diplomatiai ildommal, mely főleg sikerre, békés állapotba jutás eszközlésére törekedvén, mennyire csak lehet, mindenkit kímél, mindenkinek nyájasan kezet nyújt, hogy minél több barátot szerezhessen , vagy legalább az ellenséget is lehetőleg megengesztelje maga iránt, s mely két jellemvonás : az őszinteség és ildom, rendesen jellemezni szokta a magyarországi mind két hitvallású evangélikusok tanácsteremi küzdelmeit, ünnepélyesen köszönetet mondott a vallásügyi törvényért Írásból olvasott (latin) beszédben, mely nyomtatásban is megjelent. 3) „Ha volt valaha törvény, igy kezdé szónok, sokszoros és szélesen kiható hasznú, ugy méltán ilyennek lehet azt tekinteni, mely a vallás ügyében a jelen országgyűlés alatt a legigazságosabb fejedelem és az ország rendéi megegyezésével hozatott. Mert ezen törvény által a polgárok egy része a sértések bajainak és alkalmatlanságainak okozásától, másik része pedig azoknak szenvedésétől szabadult meg, mind a kettő pedig alkalmasabbá tétetett ez által a köz boldogságra, mely ekkép mind kettejökre nézve közös, megszerezhető és érezhető lett. Jelesül gon*) Torkos naplójához mellékelve az 1017-ik lapon.