Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 156 — doskodva lőn továbbá ezen uj törvény által, hogy a minden keresztyén vallással, annálfogva a római katholika vallással is ellenkező ama türelmetlenség gyanúja a más vélemények iránt, mely, nem lehet elmondani, mennyit ártott annak, szépen megszüntessék stb. • „Miután tehát ezen uj törvény 'által annyi haszon háramlik az egész hazára, és a keresztyén vallásra is, nem állhattam meg, hogy szerzőinek az ágostai és helvécziai hitvallású evangélikusok nevében nyiltan és közönségesen köszönetet ne mondjak. Örök hálát mondunk tehát, isten után, először is felséges Il-ik Lipót legigazságosabb királyunknak, ki mint hajdan a törvény által, ugy most mind a két fél által felkért bizalmi biró ugy járt el, hogy, ámbár nem nyertük meg minden visszakért jogunkat, magunk átlátva, hogy áldoznunk kell valamit a béke és egyetértés végett, s a még hátralevőket polgártársaink további jóindulatára és méltányosságára hagyva, kiegyeztető határozatában megnyughattunk. „Nem lehet továbbá, itt az ország színe előtt, a legnagyobb gyönyörűséggel ki nem jelentenünk , hogy r. kath. polgártársaink, nevezetesen mind a nagyméltóságú főrendek, mind a tekintetes karok és rendek legnagyobb része, mennyire örökös hálára köteleztek minket. Megismervén ugyanis ügyünk igazságát, és belátván, minő haszon háramlik a közjóra a polgárok egyességéből, oly kitűnő részt vettek jogaink visszaadása ügyében, hogy részünkről ügyünknek minden védelmét feleslegessé látszottak tenni. Mely ennyire kitűnő tanúsításával méltányosságuknak és emberiségöknek, nemcsak a jelen és jövő kor dicséretét és tiszteletét érdemelték ki mind hazánkban mind a külföldön, hanem minket is és minden maradékunkat az őszinte szeretet örök kötelékivei fűztek magokhoz és maradékaikhoz. „Sőt végre magát a tiszt. r. katholikus papságot sem mellőzhetem itt hallgatással. Azon része iránt, mely vagy nyilván előmozdította ügyünket részvétével, vagy minden akadály-támasztástól tartózkodott , nem kevéssé érezzük magunkat hálára kötelezetteknek; a másik résznek pedig, mely eddig ügyünket ellenzetté, miután ezen világos törvény rendelkezése által a szilárd és állandó béke meg van állapitva, őszintén ajánljuk jobbunkat és jó indulatunkat, csak azon egyet kérve tőlök, hogy ők is nyújtsák nekünk azt, s ezen, kölcsönös és ünnepélyes kötéseken alapuló, uj törvény iránt oly tisztelettel viseltessenek , hogy az ellene emelt, de a törvény által örökre érvénytelennek nyilvánított ellenmondást nem nekünk ártó szándokból, hanem csupán mintegy hivatalból keletkezettnek tapasztaljuk. Tegye ezt a tiszt, papság méltányosan s egyszersmind kegyesen és előrelátással.