Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 141 — De kérlek micsoda jus lehet az. a mely más harmadiknak megsértetödésével vagyon egybekötve, és a mely, sem az ország boldogságával, sem Európának mostani egyben szerkesztésével. melvnek csakugyan mi is egy része vagyunk . meg nem egvezik ? Továbbá mi lenne ezen ellene mondásnak a vége ? avagy nem az-e, hogy ellent nem állván ezen törvényünk szentségét mocsokkal illető ellenmondás, csakugyrm azok, a miket az ország rendjei ő felségének megegyezésével végeztének, tökéletességre menjenek. Micsoda következést lehet már innen húzni? avagy nem azt-e ? ..hogy lehet egy egész statusnak (rendnek) megegyezése nélkül is törvényeket hozni, és hogy a törvénytevő testnek azt a részét, a mely az ország boldogságát mindenkor ellenzi, és a melynek ellenmondásának a törvényben semmi ereje nincsen, mint épen szükségtelent ugv kellessék a törvénytevő hatalomban nézni." Ezeket kell annakokáért minékünk gondolóra vennünk, hogy czélunkat el ne hibázzuk, és a vallás előmozdítása gondolatlan buzgóságától elragadtatván egész Európa előtt gvalázatot ne valljunk.'" Zichy Károly gróf országbíró a regi viszálkodás és egyenetlenség kiirtása végett leghasznosabbnak vélte, hogy a rendek egyezzenek meg a kir. válasz törvénybe iktatásában, a dologhoz járulván, hogy ő felsége a r. katholikusok kivánatait méltó tekintetbe vévén, elhatározását ugy intézte, hogy a r. kath. vallás elvei semmi jogsérelmet se szenvedjenek. Kisebbségére szolgálna a királyi tekintélynek, ha a kir. válasz ujabb kérdések alá vétetnék, miután a rendek abban egyeztek meg, hogy a királyt kiadandó válasza által a vallásügve végelintézésére kérjék fel. Hont, Máramaros. Gömör s több megye követei kijelentették, hogy küldőik a kir. válasz törvénybe iktatását kívánják. Batthyányi József biboruok herczeg-primás. Valahányszor a vallás ügye hajdan az országgyűléseken tárgyalás alá került, mindig nagy vita és oly komoly akadályok keletkeztek abból. hogy csaknem soha sem lehetett egyik vagy másik fél ellenmondása nélkül törvényt hozni. Világosan bizonyítja ezt az 16Sl-ki országgyűlés, melyen az evangélikusok annyira ellenzették a vallás ügyében alkotni kivánt törvényt, hogy inkább akartak az országgyűlésről is elmenni, mint azon törvény hozatalába egyezni. Nyilván való tehát, hogy e téren az egyességet elérni nem lehet, mi pedig fő inditó ok volt arra, hogy ő felsége törvény által kívánta a vallás ügvét elintéztetni. Ezért történt, hogy az 1715-ki országgyűlésen Ill-ik Károly és a rendek belátván, hogy a vallás üdvének országgyűlési tárgyalása sok villongásra ad alkalmat, ennek kike-