Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

- 142 — rülése végett ugy gondoskodtak, hogy törvény által kimondták, miszerint a vallásügyi kérdések a királyi hatalom rendelkezése alá tartoznak. Mivel továbbá a kir. válaszból a r. kath. vallásra nevezetes jogsérelmek hárulnának, s az a bécsi és linczi békekötéseken túl megy, kinyilatkoztatta, hogy az egyházi rend és több világi r. katholikus annak törvénybe iktatásában meg nem egyezhetnek. Pálffy Lipót gróf főajtónálló ugy kívánja a kir. választ törvénybe iktattatni, hogy többé a vallásügye semmi szin alatt se vétessék fel az országgyűlésen, hanem az előfordulható kérdések, az 1715-ki 30-ik t. czikk értelmében, a most alkotandó törvény szerint a király által intéztessenek el. Ha pedig az evangélikusok ezen föltételben meg nem akarnának nyugodni, a jelen kir. választ csak mint ilyet, azaz mint életbe léptetendő de törvénybe nem iktatandó rendeletet kell tekinteni, s az evangélikusokat a korábbi törvényes (azaz törvényen kivüli) állapotban kell hagyni. Batthyányi JÓZSef György gróf főasztalnok s Nógrád megye főispánja, a kir. válasznak törvénybe iktatását a jövő országgyűlésre kívánja halasztani, hogy addig is életbe léptetve levén ez mint kir. rendelet, a tapasztalás megmutassa, ha vájjon elérhető-e az által a kedélyek kitűzött egyetértési czélja? — így az országos napló; Torkos naplója pedig csak annyit mond a főasztalnok nyilatkozatáról, hogy csupán az iránt kívánt törvényt hozatni, mikép az evangélikusok a békekötések állapotára visszahelyeztetnek. Ürményi JÓZSef személynök. Az országgyűlési határozatok szentségét neki mint az alsó tábla elnökének különösen feladata levén megtartani és védeni, azt adja elő, hogy azon alkalommal, midőn a vallás ügye végeldöntés végett a királynak másodszor fölterjesztetett, a főpontok és nehézségek hosszas vita tárgyai voltak; de mivel a vélemények nagyon megoszlottak, s a különbségeket kiegyeztetni, mely részben szónok is tett kísérletet, nem lehetett, és a kölcsönös egyetértéshez semmi remény sem volt, az utasítások pedig csaknem minden megye részéről azt kívánják, hogy a vallás ügye világos törvény által állandóan intéztessék el, végre az lőn a megállapodás, miszerint a király kéressék meg, hogy bölcs Ítélete által a vallás ügyi kérdéseket végkép eldönteni, s az eddigi hosszas versengést megszüntetve, végelhatározást hozni méltóztassék, melyhez képest a vallásügyet törvénybe lehessen iktatni. Ezen közösen hozott határozat írásba tétetett, ismételve fölolvastatott, s minden további ellenmondás nélkül helybenhagyatott. Miért is valamint az országgyűlés méltóságával Össze nem férő az ily módon hozott határozatot kétségbe vonni, ugy a királynak a rendek