Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 130 jogában alapult kifejezés ellen, ennek mind méltányossága, mind világos törvényekben gyökerezése kétségtelen. Ezért 6-or. Boldog emlékezetű I-ső József császár az 1708-ki országgyűlés alatt kiadott explanáló rendeletében, a Magyarországban bevett három vallás (,,trium Religionum in Regno Hungáriáé recptarum," saját szavai azon rendeletnek) ügyét az utóbbi törvények értelmében maradandónak nyilatkoztatta, s azoknak szabadságáról és biztosságáról ugy igért gondoskodni, hogy az érintett törvények ellenére a földesurak jogaikkal vissza ne élhessenek, avagy bármelyiken a nevezett vallások közöl (cuicunque praemissarum Religionum) lelkiösmereti hatalmaskodás ne követtessék el. Mi a másodikat illeti. Nem találtatik ugyan ezen szó „bevet t" (recepta) a békekötésekben és egyezményi törvényekben, mert, mint már emlitve volt, azon korban még nem diszíttetett fel a közjogban polgári joggal. S ezért magában a westpháli békekötés ben sem olvasható azon szó, ámbár hogy a római-német birodalomban meglevő három vallás ünnepélyesen be van véve, senki sem kétli. S a fölebb érintett 1622-ki 29-ik törvényczikkben , melylyel hogy akkor az erdélyi fejedelem alá rendelt megyékben kétségtelenül mindazon jog meg lőn adva, melyeket a bevétel jelent, senki sem kételkedik, hasonlóan nem élnek őseink más kifejezésekkel, mint a melyek azon korban szokottak voltak, s melyek az evangélikusok szabad vallásgyakorlatára is egyenlően alkalmaztattak. De ha a bevétel lényege a vallás szabad használatában s a polgári jogok egyenlőségében áll, az evangyéliomi vallás bevételét többé nem lehet kétségbe vonni. Ennélfogva midőn először 1-ső Lipót császár alatt a bevett vallás kifejezés a közjogban elő kezdett jőni, mind ő, 1704-ben kiadott rendeletében, mind utóda I-ső József császár, már érintett az országgyűléshez intézett 1708-ki leiratában, mind a szatmári béke, boldogult Ví-ik (III.) Károly alatt, az evangyéliomi vallást a bevett vallás czimével régen feldíszítették. Mi a harmadikat illeti. 1-Ör. Hogy a kárhoztatott eretnekség czimét, melyet az 1-sőr. 14 cz. 14 §-a használ, azon vallásra, melynek biztosságáról törvények gondoskodtak, sértés nélkül, polgári értelemben, miről itt egyedül van szó, alkalmazni nem lehet, elég lesz megemlíteni. 2-or. Hogy a polgári törvény csupán a szabad cselekvésre terjeszkedhetik, a meggyőződés pedig egyik vagy másik vallásról nem szabad cselekvény, avagy akaratunktól függő, annálfogva minden törvény, mely az áttérést egyik vallásról a másikra büntetés alá vetné, a természeti jogba ütközik , s ennek kell pedig lenni minden polgári jog