Irínyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme (1857)

Előszó

— 131 alapjának, már azon kérvényünkben legalázatosabban előadtuk, melyet a folyó évi septemberben terjesztettünk elő fölségednek. A negyedikre. A bécsi békekötésben megállapított szabad gyakorlatot az első nyilatkozatra szorítani semmi módon sem lehet, mert : a) Az 1608-ki k. e. 1-ső t. czikk nem él az ismét felvétel (voce reassumptionis) kifejezésével, hanem a vallás gyakorlatát nemcsak az országzászlósoknak, főrendeknek és nemeseknek, hanem a szabad városoknak és az ország minden rendének, saját javaikban , és a közügyészéin , valamint a mezővárosoknak is és a falvaknak , melyek „a z t" (eam) szabadon elfogadni (acceptare) akarják, mindenütt szabadságukra hagyja. b) Ugyanezen szabadság II- és Ill-ik Ferdinánd valamint I-ső Lipót hitlevele 6-ik föltételében az egész századon át, csupán azon különbséggel, hogy az „eam" (azt: religionem) szó helyett ,,illud" (amazt: religionis exercitium) tétetett, s csaknem ugyanazon szavakkal megerősíttetett; s gondoskodva lőn, hogy a vallás szabad használatában és gyakorlatában senki, bárminő sorsú és rendű, semmi módon és semmi ürügy alatt ne zavartassák avagy ne akadályoztassák. Már pedig c) Ha egész városoknak és falvaknak szabad volt „azt" (e a m), azaz a vallást, vagy „amazt" (illud) vallás gyakorlatát elfogadni (acceptare), annyival kevésbbé lehetett ezt az egyenkint vett egyéneknek megtiltani; s erre is czéloznak a hitlevelek 6-ik pontja végső szavai, melyek nemcsak arról gondoskodnak, hogy a vallás használatában senki se zavartassák (ne turbetur), hanem hogy n e i s akadályoztassák (ne impediatur). Akadályoztatnék pedig d) Ámbár nem zavartatnék mindaz, kinek bárminő büntetés terhe alatt megtiltatnék azon vallás követése, mely előtte legigazabbnak látszik; de e) Nem szükséges ezekről sokat szólani, mert bizonyos, hogy minden ez ügyben kezdett tiszti kereset alapja csak a Károly-féle rendeletben volt, melyet a papság szorgalmatoskodott előállítani. S melyik legyen a linczi békekötés azon pontja, melynek világos tartalma szerint a r. kath. vallást elhagyni nem szabadnak állítják, mi ugyan nem is gyanítjuk. Sőt ellenkezően azt tudjuk : f) Hogy mivel az említett Károly-féle rendelet idejéig semmi törvény sem volt, mely az áttérést bármely bevett vallásra tiltotta volna, valamint a római-német birodalomban, ugy Magyarországban is azok, kik ekkép vallásukat változtatták, minden polgári és bűnügyi büntetés félelmétől mentek voltak. 9*