Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizenegyedik könyv: Aradon

Második fejezet. A pacificatio. 589 levéllel, melyet aug. 14-kén Tergováról Bemnek írt, egyebek i&t9. Okt. közt akként nyilatkozik, hogy ő, lelke mélyében meghatva a hazát lesújtó iszonyú csapástól, nehogy annak szenvedéseit még inkább súlyosbítsa, végkép lemondott a politikai szereplésről, só't számadását az élettel is befejezte.*) Annál meglepőbb tehát s különös világot vet e férfiúnak mind jellemére, mind akkori erkölcsi hangulatára, hogy ok*) Érdekesnek tartjuk e levél tartalmát bővebben megismertetni. Miután az utolsó hónapok alatt történteknek sommás rajzát adta, politikai tervezgetésére megy át. Felszólítja őket, „tartsanak meetingeket, szóljanak Cobdennel, értekezzenek a kabinettel, petitionáltassanak a parliamentnél, hogy Anglia lépjen közbe Ausztriának, Magyarország önálló constitutiojának megtartásával, az orosz elleni erősítésére .... Agyamban, mond tovább, az eszmék eképen alakulnak. Legkívánatosabbnak látnám, ha egy Coburg lehetne magyar király (!) — oly szövetség alapján Ausztriával, hogy ennek minden kül- vagy belmegtámadtatás esetében 100,000 embert a maga költségén adni köteleztessék. Azon kivül még vagy 200 millió adósságot is elvállalhatnánk. (Késő!) Ha ez nem lehet, második óhajtás, Leuchtenberg, mint magyar király. (!!) Ez lehetséges eszme (?!); ezt különösen ajánlom. Ha az sem lehet, angol mediatió Ausztria önállásának érdekében. Legalkalmasb erre egy európai congressus .... Iparkodni kellene azon lenni, hogy diplomatikai állásunk némileg fentartassék, s nekem, Batthyáni külügyminiszter ellenjegyzése mellett, megengedtessék ezen értekezésekbe némileg befolyhatni. Ausztria irányában Magyarország consistentiája hasisául az 1848-ki sanctionált törvényeket kell sürgetni mind azon concessiokkal, melyeket a nemzetgyűlés a különböző népfajoknak megadott. Ütközés köve a hadügy. Talán egyenlíthetne oly modificatió, hogy Magyarország 60—100 ezer katonát tartozzék háború esetére segítségül adni Ausztriának, s a civilista nevelésével valami adósságot is elvállalni. „Most még személyeinkről kell szólanom. Hírlik, hogy a Porta elhatározta személyeinket ki nem adni, hanem lakásul valami helyet akar assignálni a birodalom belsejében vagy valami szigeten. — Én részemről köszönöm ezen gratiát. Nekem nem kell. Ez rabság. Én rab nem leszek. Élni, csak hogy éljek, nem akarok, nem fogok. Az ily pártfogástól halállal fogom magam megmenteni.... Én tehát magamat ezennel angol pártfogás alá helyezem." Eszközöljék ki az ügynökök, hogy Angliába mehessen azokkal, kik vele menni akarnak. A többieknek adassék amnestia; ha kivétel kell, designáltassanak a kivételek. „Nem magamért szólok, úgymond, én nem látandom ez életben hazámat. Én életemmel leszámoltam . . .