Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Tizedik könyv: Szegeden

Második ft»jezet. A kormány s ort<zággyüle'8 működése Szegeden. 377 nélkül, véglegesen lemondott. E percztől kezdve Kossuth s a 1849. Jni. minisztérium közt is némi feszültség álla be, melyet aztán Szemere ürügyűl használt fel arra, hogy a minisztériumból kilépjen. O már jul. 21-kén is nyújtott be a kormányzónak egy emlékiratot, melyben előadván, hogy ama kettős felelősség mellett, mely egy részről a kormányzót, másról a minisztériumot kötelezi, a létező körülmények közt, lehetetlen kormányozni a nélkül hogy vagy a kormányzó vagy a minisztérium tevékenysége meg ne béníttassék, s az ügyvitelben, a naponként előforduló ellenkező intézkedések következtében, zavar ne támadjon, — arra ösztönzi őt, hogy dictatori hatalmat vegyen kezébe. „Ön a forradalom főszerzője, — úgymond egyebek közt — önt illeti tehát a legtöbb jog azt igazgatni már azért is, mert ön felelős leginkább annak sikeréért. En tehát ennél fogva is egy kézben szeretem látni a hatalmat; s bár a dictatorságnak is meg van a maga rosz oldala, miután a kényuralmat, ha csak kevés napokra is igazolni látszik, én mégis az erőteljes hatalomgyakorlathoz hajlom. Egyébiránt ön ezt, bár neve nélkül, eddig is gyakorlá. Ön vesz a kormányzásban legtöbb részt, s épen ön az, ki nem akar felelős lenni. Ön azt mondja, hogy nem kell önt a pártok viszályaiba belevonni, különben semmi rendíthetlen s állandó hatalom nem lesz az országban. De viszont a minisztérium is elveszti nem csak tekintélyét, hanem egész befolyását is, ha neki csak a gáncs és vád jut osztályrészül . . . Oly minisztérium, mely mindenért felelős, de melynek hatalma nincs, csak országgyűlés nélkül tarthatná fenn magát. De ez a dolgok állapotát tarthatatlanná teszi... A nemzeti gyűlést csak az vezetheti, a ki kormányoz; s ez csak ön, mi nem kormányzunk . . . Tudom, hogy ön nem szereti a dictatori nevet. De erre nekünk épen az ön neve szükséges. A dictatorságot a haza megmentése után is gyakorolni, bűn —, de addig nem létesíteni, hiba volna. En csak abban látom a haza megmentését; különben maga a vezetők közti egyenetlenség is megront bennünket. . . Az én véleményem tehát az, hogy most semmi szükség a