Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

296 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1849. Máj, ugyan; e győzedelmek azonban semmi eredményre sem vezettek. A megvert oláhok hozzáférhetlen hegyeik közé menekültek s újra le-lecsaptak a magyarokra s kivált élelmi készleteikre. A hadparancsnokok Bemtől különben is azt vévén utasításul, hogy ne annyira fegyverrel, mint jó szerével, felvilágosítással ügyekezzenek hatni az elcsábított népre : több ízben békés közlekedésbe is tették magokat annak vezéreivel; de mind hasztalan: ezek többnyire azt válaszolták, hogy jőnek már segedelmökre a muszkák s közéig a számolás órája, ők tehát békülni nem fognak. Egyszersmind avval fenyegetődzének, hogy, ha ellenök tovább is folytatják az irtó háborút, arra vetemedhetnének, hogy a hegyek közti községekben lakó husz ezer magyaron töltsék boszújokat; ők egyébiránt fegyverteleneket nem akarnak bántani. Ezen három csapattól függetlenül, még egy negyedik is működék az oláhok ellen Zaránd felől, egy ideig Csutak őrnagy alatt; kitől aztán, mivel Brádnál tovább haladni nem birt, május elején Hatvani őrnagy, szabadcsapatvezér, vette át a parancsnokságot. Drk^érieteke" ^ mimsztermm mindjárt megalkotása után, egy törvényen dolgozott, melynek czélja volt a külön nemzetiségeket jogaik tekintetében megnyugtatni s kibékíteni; mivel azonban ez rögtön el nem készülhetett, majd az országgyűlés is eloszló félben volt, e törvényt a pesti ülésszakra kényteleníttetett halasztani. Szemere elnök- s belügyminiszter tehát addig is akart tenni némi lépést az oláhok sajnálatos lázadásának lecsillapítására, s e végett a Debreczenben lévő oláh nemzetiségű képviselőkkel tanácskozván, Drágos belényesi képviselőt Jankuhoz küldé a kibékülés megkisértésére, a következő pontokat tűzvén az alku alapjául: I. Az oláhok, mint külön nemzetiség, kívánságuk szerint, az okmányokban jövőre románoknak fognak neveztetni. II. A magyar kormány azon óhajtástól lelkesítve, hogy Magyarország minden nemzetisége önállólag fejthesse ki ma-