Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

ötödik fejezet. Az erdélyi események julins közepéig. 295 gyott; mert a 800 láb magosságxi sziklafokon gondolni sem iwsi M << * lehetett kutásásra. De nem csak vize, egyéb élelmi szere is hamar elfogyott az őrségnek, minél fogva május 27-kén, pünkösd napján, kénytelen lőn feladni a sziklafészket. Sokkal kedvezőbb körülmények közt léteztek a Fehérvárba zárkózott császáriak. Auguszt ezredes védserege tiz század gyalogból s 50 lovasból álla, kik minden szükségletekkel bőségesen el voltak látva. A 3000 főből álló zárlatsereg eleinte b. Kemény Farkas ezredes, a hadügyminisztériumban történt személyváltozás után pedig b. Stein ezredes, Mészárosnak e minisztériumban jobb keze, s alstátustitkár vezénylete alatt álla. Steinban nem hiányzott ugyan a képesség ügyesen vezérelni az ostrommunkálatokat, de a legszükségesebb ostromszerekben is hiányt szenvedett. Agyuja eleinte csak 6 fontos volt, melyek utóbb négygyei megszaporíttattak; csak Déva és Arad megvétele után nyerhetett néhány nagyobb öblű ostromágyút, bombamozsarat s egy röppentyű-telepet; de most meg hozzá való lőszere nem volt sok ideig, úgy hogy csak június 24-kén lehetett megkezdeni a vár lövetését. A székes templom tornya lévén a várbeliek figyeldéje, röppentyűk által az lángba boríttatott; kigyuladt több ház is, köztök a püspöki lak és a pénzverde. Néhány óráig tartó bombázás után Stein feladásra szólítá a várbelieket; de az ajánlat visszautasíttatott. A beállott éjen s néhány óráig még más nap is folyt az ágyúzás; de már estenden elfogyott a nagy lövegek töltény-készlete; s azontúl a vár mind felmentetéseig csak elzárolva maradt. A Zarziczki ezredes tervezése szerint az abrudbányai Az oláh felhavasok ellen intézett hadjáratnak sem lett eredménye. A harcz kiküldött s b. Kemény Farkas, b. Eglofstein és Trángus által vezényelt hadak, bár a havasok közt létező magyar községek védelme végett az Aranyos völgyében Toroczkótól, a Szamos völgyében pedig Gyalutól kezdve, hosszú vonalon nyúltak el, az összecsoportozott oláhokat mégis, hol azok hegyeikből támadást intéztek, mindig visszaverték