Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

Harmadik fejezet. A Győr és Komárom kórfili harezok. 239 kozatnak már lehetetlenné lett megbuktatása helyett, más va- 1849. J™. lamely czélt tűzött ki magának. Úgy vélekedének, hogy miután az országnak oly roppant ellenséges erővel körűlhálózása meggyőzte őt, hogy ha talán még némi ideig kitartható is a háború, de győzedelmet a magára hagyott nemzet ügye többé nem arathat: a hatalom rövid, múlékony birtoka hiúságát, gyűlöletét többé nem képes kielégíteni, s azt legfölebb eszköz gyanánt tekinti még más czél elérésére. De mi légyen e czél? Külön békére akar-e lépni az osztrákokkal; s csak azért akar Komáromban maradni, hogy ezt azoknak átadhassa, fegyverét a nemzet legjobb, legnagyobb hadseregével, mely összes haderőnk egy harmadát képezte, letétethesse? — vagy csak Kossuth iránti gyűlöletének akar-e szerezni kielégítést, őt mennél elébb bukásnak tévén ki? Csak azt látták világosan, hogy czéljai, szándokai nem tiszták, nem származnak hazaszeretetből. Másként nem fejthették meg eljárását. Kossuth maga még Ludvigh kormánybiztost is gyanúba vette a Görgeyvel való pártoskodásról, nem hihetvén, hogy Csányi s két kiküldött társának elutazta után Komáromból már is oly veszélyes körülmények álltak volna be a fővárosra nézve, minőket Ludvigh ábrázolt leveleiben. E miatt őt Kossuth azonnal visszahivatni határozta a hadseregtől. Az igazság érdekében meg kell azonban mondani, hogy Ludvigh nak semmi része sem volt Görgey fondorlataiban. Az ő hibája legfelebb az volt, hogy áltatni engedte magát a ravasz Bayer és Görgey által. Ludvighot, ki mint Szepes megyei képviselő s a ház jegyzője, lelkes hazafinak s Kossuth politikája buzgó hívének ismertetett, leginkább azért nevezte volt ki Kossuth Vukovicsnak miniszterré létele után a feldunai sereg kormánybiztosává, hogy mint Görgeyvel jó barátságban lévő, a maga hazafiúi érzelmeivel benne is ügyekezzék éleszteni a kormány iránti jó indulatot, szilárdítani az egyetértést, s a kormány akaratának erélyesen érvényt szerezni a táborban. Kossuth tehát most ellene sem titkolhatá boszúsá-