Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból

240 Kilenczedik könyv. A harcz július közepéig. 1849. jui. gát, hogy legalább is mystificáltatni engedte magát ama két álnok ember által. Kossuth vévén Görgey s Ludvigh leveleit, július 1-jének cstvéjén kormánytanácsot tartott, melyre a fővárosban lévő tábornokok is mindnyájan meghivattak. Ezek közt volt Klapka is, ki a Komáromban járt Csányival s kiküldött társaival jött a fővárosba, hogy a vár védelmének eszközeiről, mielőtt abban elzárkóznék, bővebben értekezzék a kormánynyal. Perczel és Dembinski, Görgeynek különben is személyes ellenségei, hevesen kikeltek ennek egész hadviselési módja ellen. Még a különben oly higgadt mérsékelt Aulich is gáncsolta eljárását, megfoghatatlannak s hihetetlennek állítván, hogy azon időközben, mely az ő leutazta s a leveleket hozó futár megindulta közt lefolyt, oly nagy változás történt volna Komárom körül, minőt a levelek ábrázolnak s melyek következtében lehetetlenné vált volna a sereg levezetése. O azonban, Görgey iránt kíméletes, valamint a vági s győri bal eseményeket, úgy ama veszélyes körülményeket is, melyekről a levelek szólnak, egyedül a fővezért képviselő középponti hadmunkálati iroda főnökének, Bayer ezredesnek, az ő hibáinak s mulasztásainak tulajdonítá. Voltak azonban többen a tanácsban, kik Bayerről is szigorúbban ítélve, a puszta hibáztatásnál súlyosabb gáncsokkal s vádakkal terhelték őt. Görgey tettéről mindazáltal, habár annak okait különfélekép magyarázták is, egyező volt az ítélet, hogy az hallgatással annál kevesbbé mellőzhető engedetlenség, mivel most is mindnyájan meg voltak győződve az elébbi rendelet helyességéről s múlhatatlannak állították, hogy a hadsereg mennél elébb levezettessék. Az árulás vádját azonban világosabb próbák híjában az indokokról, melyek őt az engedetlenségre indították, nyilván kimondani még senki sem merte, kivéve Perczeit, kinek, mint Görgey halálos ellenségének s különben is indulatos embernek ezen, már máskor is többször kifejezett véleménye figyelembe nem vétetett. A tanácskozások folytában ama kérdés felett, hogy miután az engedetlen Görgeyt a sereg élén hagyni nem lehet, ki