Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)
Kilenczedik könyv: A harcz a szövetséges osztrák-orosz hadak ellen Görgey elvonultáig Komáromból
HARMADIK FEJEZET. A Győr és Komárom körüli harczok. A váratlan bal szerencsének, mely hadainkat a Vág vonalán érte, miként az elbeszélt részletekből láttuk, egyedül az volt az oka, hogy, bár a Feldunánál mintegy 62,000-re ment seregünk száma, az egyes hadtestek s hadosztályok egymástól oly messze szórattak szét, miszerint azok, midőn egyenként harczba vezettettek, mindig kétszer annyi ellenséggel állának szemben. Az ellenséges haderő Pered körül június 21-kén Wohlgemuth 18,000-nyi, és Paniutin 12,000-nyi hadtestéből, tehát 30,000 emberből állott, míg a mi 2-dik és 3-dik hadtestünk — miután a szeredi híd az ellenség által elrontatván, az 1-ső hadtest tétlen maradt, — összesen csak 17—18,000-re ment. A harczosok számának ily aránytalansága mellett a két félen, ha egyebeket — például, a harcztér nehézségeit, alvezéreink gyöngeségét — nem veszünk is tekintetbe, az ütközetnek el kellett veszni. Görgey e szerencsétlen ütközetből három tanulságot meríthetett: az egyiket, hogy csak minden erejének öszpontosítása által nyerhet előnyt az ellenségen; a másikat, hogy az ellenség erejének nagyobb fele nincs a Vágnál, tehát más felől, a Duna jobb partján készül reánk csapást mérni; a harmadikat, hogy a harcztértől 7—8 mérföldnyi távolságban intézkedő,