Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Nyolczadik könyv: Az orosz hadak betörését közvetlen megelözött események

124 Nyolczadik könyv. Az orosz betörés előtti események. 1849. jun. minden szabadabb kifejlés teljesen lehetetlenné lett. Az egyház a státushatalomnak nemcsak alája vettetett, mi, mint minden más társulatra nézve is; tökéletesen rendén van; hanem annak valósággal hivatalos szolgájává, kényuralmának támaszává alacsonyíttatott. A püspökségeket s minden egyházi méltóságokat a bécsi kormány töltötte be; akinevezéseknél pedig csaknem kizárólag a politikai véleményszínezet és pártfogás volt az elhatározó inderő; miért aztán nem is lehetett csodálkozni, hogy az egyházmegyék ritkán nyertek igazán keresztény szellemű s nagy mesterök nyomdokait követő főpásztorokat. A püspökök egyházi hatóságuk mellett politikai jogokat is gyakorolván, s egyebek közt a felső háznak tagjai lévén, a kormánytól mind a két tekintetben úgy nézettek, mint annak hivatalos ügynökei, támaszai; kik t. i. mind főpásztori szavukat, mind politikai befolyásukat kiváltképen kötelesek egyedül a kormány érdekei szerint gyakorolni. Ez volt oka, hogy a püspöki székek s minden magosabb egyházi méltóságok rendesen csak hosszabb titkos rendőri nyomozás alá vetett s e próbát kiállott személyekkel töltettek be. Természetes következménye lőn aztán ezen eljárásnak, hogy a püspökségekre, ritka kivétellel, csak ruganyos jellemű, meggyőződéseiket önérdekeik miatt a hatalomnak mindenben föláldozni kész, vagy elvből a reaktióhoz szító, egyéniségek juthattak fel. E körülmény a papság erkölcsi jellemére felette károsan hatott, nem csak a mennyiben az egyházi kormány nem egyszer ily lelkiösmeretlen, s jellemtelenségüket színlett alázattal s álszenteskedéssel palástolni törekvő, csekélységekké bíbelődő, hivatásuk lényegét, a nép szellemi s erkölcsi nevelését elhanyagló főpásztorok alá került; hanem azért is, mert csak ilyfélék juthatván egyházi méltóságra: a papság egy része hivatásának buzgó teljesítése helyett a hatalmasok kegyének keresését tekinté fő czéljának s a valóban keresztényi erények helyett tettetésben, álszenteskcdésben gyakorlá magát vezéreinek példája szerint. Nem az erény s tudomány,