Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 3. kötet (1871)

Nyolczadik könyv: Az orosz hadak betörését közvetlen megelözött események

Első fejezet. Belviszonyok polgári s politikai tekintetben. 125 nem a buzgó kötelességteljesítés s valódi jámborság, hanem 1849. jun. bizonyos politikai színezet s gondolkodásmód, szolgai szellem s tettetés jutalmaztatván, e tulajdonokat természetesen mind azok, kik pályájukon emelkedői vágytak, elsajátítani kényteleníttetének. A mily mértékben szolgai szellemet nyilvánítottak pedig, kevés kivétellel, a kormány iránt, oly mértékben gyakorlották hierarchiai zsarnokságukat alárendeltjeik, a lelkészek iránt a püspökök. Az alsó munkás papság, mely a nap hevét és súlyát viselte, valóságos kényuralom alatt állott. Az alrendű pap, kivált ha azon vakmerőségre vetemedett, hogy némely ügyekben a pásztori levelek tartalmával meg nem elégedve, színlelés által ki nem elégítve, igazi meggyőződést szerzett magának, vagy épen szabadelvűséget nyilvánított, a szokásos szolgai szellemtől iszonyodott: sem törvényben, sem institutióban nem talált védelmet az őt gyakran, sőt többnyire igazságtalan feladások következtében üldözőbe vett püspöke ellen, ki, rendesen atyai tekintély s jóakarat külszíne alatt, irányában a legkorlátlanabb zsarnokságot gyakorolhatá s gyakorlá is nem egy ízben, mely ellen semmi orvoslat, semmi fölebbvitel, legalább sükeres, nem létezett. Miként az erősebb előtt meghunyászkodó gyáva a magánál erőtlenebb irányában többnyire kegyetlen: úgy a felsőbb hatalom iránt szolgai lelkű, kevély zsarnok szokott lenni alattvalói iránt. Es ilyenek voltak régtől fogva legtöbb püspökeink az alpapság irányában. E zsarnokság, e puszta önkény ellen, miként fentebb látók, az alpapság sokféleképen, csaknem minden egyházi megyében felszólalt a mult évi tavasz óta, követelvén, hogy miután a korlátlan hatalomról lemondani nem akaró püspökök reformokról hallani sem akarnak, a státus lépjen közbe, s nyújtson módot s alkalmat az egyházi kormány és fegyelem körül szükséges reformokra. Az egyház és állam közti viszonyokról uralkodó vélemények szerint a státushatalomnak nem lehetett ugyan olyféle jogot tulajdonítani, hogy ilyetén reformokat az egyház-