Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működe'sek a főváros elveszte után. 271 A támadás Kisfaludnál kezdődött; hol azonban Schultz 1849. Jan. hamar visszanyomta az ellenség gyönge osztályát, melylyel Schlick csak a mieink figyelmét akarta elvonni a fő támadástól, mit ő maga Tarczal ellen intézett. A sűrű köd miatt csak akkor vétetett észre az ellenség, midőn már Tarczal alatt a mieinkkel szemközt állott, úgy hogy alig dördültek meg az első ágyuk, az apró lőfegyver ropogása is azonnal megkezdődött. Mint mondók, Tarczalnál csak Bulharyn dandára, összesen mintegy 3000 vitéz állott, mig Schlick 5 zászlóaljat, 4 lovas századot vezetett ellene. De dandárunk közepén a 34-dik zászlóalj, egyike legjobbjainknak, Czakó kapitány, majd Zákó őrnagy vezénylete alatt, megtörhetlcn vitézséget fejtett ki, s a számosabb ellenség ismételt támadását meghiúsította. Hasonlókép huszáraink is visszaverték az ellenséges lovasság rohamát, melynek parancsnoka is halva maradt a csatatéren. Az ütközet sorsa mindazáltal dandárunk jobb szárnyán dőlt el, hol a lengyel legio a hevesi és abaúji önkéntesekkel a tokaji hegy magaslatán foglalt állomást. Schlick e hegy elfoglalására egy zászlóaljat indított Fiedler tábornok alatt, mely egy ideig minden nehézség nélkül haladt felfelé, midőn a sűrű ködben rögtön a mieink előtt álla s általok vissza is nyomatott. Fiedler azonban újabban is előre vezeté zászlóalját. Ekkor Thworznicki — miként Klapka maga beszéli el — a köd és harcz okozta zavarban néhányad magával az ellenségre bukkan; Fiedler tábornok azonnal eleibe lovagol, megismerteti magát, kézszorítást váltanak stb. Végre mondja a tábornok, hogy a lengyel légióval két galicziai zászlóalj áll szemben, kik honfitársaikkal nem örömest vívnának meg, s ennek bebizonyítására „fegyvert lábhoz!" vezényel, kérvén Thworznickit, tenne hasonlót. így mult el némi idő, mind a ketten meg valának zavarodva; egyik sem tudta, ki légyen a másik foglya. Ekkor azonban a hevesi önkéntesek, látván, hogy mind tömegesebben gyűlöng az ellenség, tüzet adtak, mi a császáriaktól is viszonoztatván, mind a két fél „árulást" kiálta; a császáriak azonban megint visszanyo-