Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működések a főváros elveszte után. 273 tására? — csak ágyú- s röppentyű-ütegeket vonatott a folyam 1849. Jan. partjára, mit a mieink is utánoztak. így folyt a kölcsönös tüzelés estendig, midőn a városban néhány ház gránátjainktól kigyúladt; minek következtében Schlick a szűk és tekervényes utczákon már is rekedezni látván társzekereit, egész seregével a közel fekvő Keresztúr, Tarczal, Szerencs és Mád városokba húzódott vissza. Mielőtt Schlick e visszavonulásának okát megfejtenők, el Perczel haa, járata a kökell meg beszélnünk, mi történt Perczel hadtestével a közép zép Tiszánál. Tiszánál. Említők már, hogy ő, miután Pestről január elején Szolnokra húzódott, a Tiszán átkelvén, hadtestének rendezése ésDebreczen fedezése végett Kardszagtól Nádudvaron keresztül Újvárosig és Tisza-Füredig foglalt állomást. Az ellenség azonban, ki Szolnokot csakOttinger lovas dandárával, Poroszlót pedig épen nem szállotta meg, nyugton hagyá Debreczent; Perczel tehát elég időt nyert, hadtestét ismét harczképessé tenni. A kormány ott kevés napok alatt 13 zászlóaljra, 14 lovas-századra, összesen mintegy 15,000 emberre s 40 ágyura emelte haderejét, melyet aztán ő Répásy, Hertelendy és Kazinczy Lajos vezénylete alatt három dandárra osztott. így felkészülve Perczel, a kormányrendelete szerint,január 18-kán indítá meg hadtestét Szolnok visszafoglalására, hol Kossuth nem örömest látta a Debreczenbe vezető hidat az ellenség kezében. Miután tehát Répásy dandárát Tisza-Füreden egy nemzetőr csapattal Asbóth alezredes váltotta fel, azt is magához vonván, hadtestét Szolnok felé indítá. Kazinczy dandárának, Tisza-Beőnél átkelve, hátba kell vala fogni az ellenséget, míg maga Perczel, hada zömével Török-Sz.-Miklósról szemben intézendi a támadást. Kazinczy azonban a rosz utak miatt nem jelenhetett meg kiszabott helyére, midőn Perczel Szolnokot 22-kén déltájban megközelítette. Ott, mint mondók, Ottinger lovas dandára táborozott, a bal parti hidfőt csak egy század által őriztetvén. Ez a sűrű köd homályában meglepetvén, a hidfőt rövid védelem után feladta s a városba vonult. Ottinger ezután seregünk áttörését a hidon ágyútűzzel Horváth M. A függetlenségi harcz tört. II. 18