Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

254 Ötödik lcönyv. Az ország védelme Debieezenbó'l. 1849. Jau. kivonni tán nem is volt volna tanácsos : ahelyett, hogy a Tisza mögé vonult kormányt minden fennmaradt erejével üldözze, megelégedett avval, hogy a Tiszához csak figyelő hadosztályokat küldjön. E végett Ottinger lovas dandára Szolnokon foglalt állomást; Jellasics hadtestének többi osztályai pedig Kecskemét és Nagy-Kőrös felé terjeszkedtek ki, hihetőleg azon szándékkal, hogy Szegeden, Szabadkán keresztül a felkelt szerbeknek nyújtsanak kezet. Miután Szolnok táján a Tisza bal partjára húzódott Perczel, — Tokajnál pedig Schlick ellen Klapka hadtestei védték a tiszavonalt, kormányunk egyelőre nem látta magát nagyobb veszélytől fenyegetve. Ezen, az ellenség hibájából nyert drága időt tehát azok mellett, miket már említénk, főleg véderőnk szaporítására s az összes hadügy szervezésére fordíthatá. A hadügy A helyes terv s működési egység hiánya éreztetett legszeryezese. égetőbben eddigi hadviselésünkben: ezt kellé tehát mindenekelőtt pótolni. E végett Kossuth legelőbb is a középponti hadigazgatás szervezését fogta munkába. A hadügy elére megint a tokaji táborból visszatért Mészáros tábornok állíttatott, melléje pedig, fővezérkari főnökké Vetter tábornok, irodafőnökké báró Stein ezredes neveztetett ki. Ezeknek szakértő vezetése alatt aztán az összes hadügy új, czélszerűbb szervezést, az egymással minden összefüggés nélkül működő hadosztályok új felosztást s elhelyezést nyertek, miszerint aztán egybefüggőleg munkálkodhassanak; szóval, határozott terv s egység hozatott hadvezetésünkbe. Miután Görgey serege jelenleg egészen kivül esett hadügyminisztériumunk hatásán, ez csak a rendelkezésére álló hadakat vehette figyelembe az új szervezésnél. Elbeszélésünkben egyelőre mi is ezekről szólandunk legelébb, s csak azután térünk vissza Görgey seregére, midőn az összeköttetésbe jött többi hadainkkal. Hogy az ellenségnek sikerrel ellentállni, s a puszta védelemről időszerűleg támadó munkálatokra lehessen átmenni, első szükségnek mutatkozott mindezen, rendelkezésére álló hadosztályukat öszpontosítani. Mit Kossuth