Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

70 Negyedik könyv. A háborá kezdete Budapest megszálltáig. 1848. okt. meghódolni nem akart, már e hónap 7-kén egy óráig iö'döztette. Kormányunk, mihelyt a vár fellázadtáról értesült, azonrJfoiytatott nal segedelmére sietett a derék városnak : és, mivel rendes háború. katonaságát annyifelé meg nem oszthatta, Boczkó Dániel képviselő s kormánybiztos által a szomszéd vármegyék nemzetó'rségét szólítá fegyverre. Majd azonban Máriássy ó'rnagy alatt rendes honvédeket is küldött a város védelmére. A vezér választásában a kormány nem volt szerencsés. Máriássy ugyan kitünőleg bátor s vitéz katona, igen is helyén volt egy zászlóalj élén; de gondatlansága, könnyelműsége s elégséges hadi képzettség hiánya ó't egyátalában képtelenné tette egy sereg vezérletére. Ezenfelül magatartásában nyers, cselekvéseiben szeles, hirtelenkedő, maga iránt sem bizodalmat és szeretetet ébreszteni, sem tekintélyt szerezni nem birt magának a táborban. Máriássy első működése azonban teljes magasztalást érdemel. Feladatát maga a hely viszony félreismerhetlenűl tűzte elébe- A vár, a Maros folyam egy szűk kanyarodásában feküvén, miután Ó-Arad városában ellenségre talált, csak ÚjAraddal maradt érintkezésben; innen látta el magát élelmi szerekkel; innen tette magát Temesvárral is összeköttetésbe. Első feladata volt tehát Máriássynak, Új-Aradot megszállani s ekként a várat minden összeköttetéstől elzárni. Ezt ő helyesen hajtotta végre. Mivel Blomberg ezredes az Új-Arad szomszédságában fekvő helységeket tartá dzsidásaival megszállva, Máriássy a maga seregét két felé osztá, hogy azok egyike Pécskánál, másika Lippánál kelvén át a Maroson, az ellenséget egyszerre két oldalról lepje meg. Az indulás mind a két felé október 19-kén történt. A pécskai hadosztályt ő maga, a lippait Zurics, a debreczeni nemzetőrök őrnagya, vezette. Berger várparancsnok azonban, kinek a dzsidásokon kivül még egy zászlóalj sorkatonaság áll vala rendelkezésére, értesítve lőn a magyar had tervéről, s gyalogsága nélkülözhető részét is a künn tanyázó dzsidások segélyére küldé. Október 21-kén Máriássy nem messze azon ponttól, hol a Maroson át-