Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Második fejezet. A bács-bánsági háború hadaink kivonultáig. 71 kelt, Zurics pedig Kisfaludon találkozott az ellenséggel. A ms. okt. szerencse mind a két helyen szolgált; a várbeliek Sz.-Péter és Fenlak táján 17, Kisfaludnál pedig 54 holtat és 18 lovat hagyván hátra, a várba futottak. Máriássy még az nap elfoglalta Uj-Aradot, melyet utóbb a vár ágyúinak hordkörén kivűl épített híd által kötött össze Ó-Araddal. Zurics a 450 főnyi veres szalagos, vitéz debreczeni csapattal s a békési nemzetőrökkel Lippán foglalt állomást; hol, fájdalom, a két csapat közt, mivel a debreczeniek a békésieket, s nem minden alap nélkül, bátorsághiányról vádolák, kellemetlen villongások támadtak. Berger várparancsnok, hadainak kettős megverettetését megbőszülni akarván, 0-Aradot a következő három napon rettenetesen bombáztatá. A kár, melyet a városban tett, felszámíthatlan. A bombák nemcsak több helytt tüzet gyulasztottak, hanem különben is mintegy 300 házat rongáltak meg; a lakosok közöl is 15—20 részint megöletett, részint megsebesíttetett. Golyó sujtá agyon egyebek közt Arad egyik legtisztesb polgárát, Gralinyi gyógyszerészt, gyermekével együtt, midőn épen kocsijába ült, hogy a városból távozzék. Az ágyúzás után Berger október 23-kán kitörést is tőn a hidon át, de az elkeseredett polgároktól visszaüzetett. Nehogy ez többször ismételtessék, a várból a városba vezető hid is megrontatott, fölégettetett. Egy időre ezután szünet álla be Arad vára körűi: a várbeliek hármas megverettetésök után kitörni nem bátorkodtak; a magyar seregnek pedig szerei hiányoztak az ostrom megkezdésére. E szünetet Máriássy az Aradmegyében lázongó oláhok megfenyítésére fordította. Az aradmegyei oláhok mozgalmainak nem volt azon fajharczi jelleme, mint az erdélyiekének : ők semmi ilyféle czélt nem ismertek. Lázongásuk csak onnan eredt, hogy a temesvári és aradi várőrségektől egyaránt bujtogattattak: tagadnák meg a megye által megrendelt ujonczozást, mi nem a császár részére, hanem ellene történik, s kelnének fel a császár mellett, kitől ezért bőséges jutalmat fognának nyerni. Mielőtt a