Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Második fejezet. A bács-bánsági háború hadaink kivonultáig. 69 Nagy Sándor a felkelt nép javából egy mozgó csapatot 1Sis- 0ktalakítván, működéseinek alapjául, liogy mind maga összeköttetésben maradjon ó-aradi táborunkkal, mind az ellenséget élelmezési forrásaitól elzárja, működési alapul Zsombolyát tűzte ki, s onnan Gyertyános, Kis-Jécsa és Biliét helységekig terjeszkedvén, gyakran összecsapott a barangoló várbeliekkel. Ezek aggodalommal szemlélék a magyar had éber mozgalmait s nehogy az a várig terjeszkedjék, Kis-Becskereket, hol több országút egyesül, sánczokkal kezdék körülvétetni. De alig értesült erről Nagy Sándor, a helységet november 11-kén megtámadta, s az ott tanyázó ellenséget a várba bekergette. Ez alkalommal egy csapat ohlát is megszabadított, kiket a katonaság erőszakkal kényszerített részt venni kirándulásaiban. Pár nap múlva azonban egy csapás érte a mozgó hadat. A várbeliek értesülvén, hogy Gyertyánoson csak fél század nemzetőr tanyáz, rajtütöttek s közülök tizenhetet agyonlővén, a többieket magokkal fogságba vitték. Nagy Sándor e veszteséget megboszulandó, november 15-kén Sz.-Andráson támadta meg az ellenséget, s benne mintegy negyvenet levágván, a többieket a várba űzte. Itt vette hirűl, hogy a várbeliek egy osztálya Knéz helységet is megszállta, s onnan az aradi táborral való összeköttetését fenyegeti. Ott is felkereste tehát őket; de most nemzetó'reink rendűitek meg a számosabb rendes katonaság rohamától s kartácstüzétól, és tetemes veszteség után megfutamodván, Zsombolyára vonultak. E sajnos esettől fogva rendetlenség harapódzott el mozgó seregünkben ; főleg a csanádi nemzetőrök vádoltattak engedetlenségről. Nagy Sándort ezen körülmény arra kényszeríté, hogy azontúl csak védelmi állásban maradjon. 0 azonban egész deczember végéig, midőn más rendeltetést kapott, nem csak munkálatai alapvonalát megvédte a várbeliek ellen; de a háta mögött fekvő kikindai kerület nyugalmára is gonddal volt, miben őt Dániel Kristóf főbíró buzgón gyámolította. Temesvárral Aradvár, mint emiitők, október elején egyszerre lázadt fel, s Ó-Arad városát, mivel a várbelieknek