Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

68 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848. okt. kegyetlenül megverték s veszélyesen megsebesítették. Jakabfy Kristóf alispán elég szerencsés volt mind személyét, mind a megyei pénztárt idején megmenteni. Lúgos elestével Krassó­megye nagyobb része elszakadt a törvényes hatóságtól. És a hová csak a várparancsnokság, mely mintegy hatezernyi gya­log s lovas haddal és 250 ágyúval rendelkezett, hatalmát ki­terjesztheté, a haza híveivel mindenütt úgy bánt, mint elitélt felségsértőkkel: személyeiket bebörtönözte, javaikat elko­bozta, vagy a felizgatott rácz s oláh rablócsoportok pusztítá­sainak engedte martalékul. A temesvári börtönök rövid idő alatt megteltek az elfogott s behurczolt békés hazafiakkal. Kiket elfogniok nem sikerűit, a felizgatott nép üldözéseinek tárgyaiul tűzték ki: Vukovics kormánybiztos és Kiss Ernő tá­bornok fejére száz-száz, Murányi temesi alispánéra ötven ara­nyat tűztek ki díjul az elfogónak. Majd egy kiáltványt bocsáta ki a várparancsnokság, melyben kijelenté, hogy a magyar „re­belliseknek", mint a hazafiakat nevezé, jószágaival a háború által kárt szenvedett császári érzelműeket fogj a kármentesíteni. De nincs helyünk elbeszélni mindazon borzasztó részleteket, melyeket a lázadó katonaság s az általa felbujtott rácz és oláh nép féktelensége a bánságban elkövetett. A temesvári katonai kormány eló'zménye volt azon iszonyú zsarnokságnak, melyet Haynau tíz hónap múlva az egész országra kiterjesztett. A magyar kormány, melynek főfigyelmét a Feldunánál Nagy Sándor "Windischgrátz vette igénybe, jelentékenyebb haderőt Temes­mesTámkkai vár ellen ez idó'ben még nem küldhetvén, legalább a várőr­ségnek a megyében megkezdett barangolásait óhajtá lehe­tőleg szűk körre szorítani. Eleinte e végett Csongrád- és Csanádmegyékből s a Jászság- és Kunságból állított fel a Te­mesvárra vezető országutakon mintegy háromezernyi felkelt népet. Majd Nagy Sándor alezredest, ki elébb a kikindai ke­rület fékentartásában nagy hazafiúi buzgalmat fejtett ki, ren­delte oda, egy század Hannover-huszárt s két század bihari lovas nemzetőrt is küldvén a felkelt nép támogatására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom