Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Első fejezet. A közhangulat. Békekisérlet. Hadi készületek. 53 ismeri Magyarországot, mint az osztrák birodalom egy alkotó 18t8- 0ktrészét; és azért, ha a küldöttnek valamely közlése volna az angol kormányhoz, a Nagy-Britannia és Magyarország közt kötendő kereskedelmi szerződésre nézve, az csak báró Koller, az osztrák császárnak képviselője által történhetnék meg." Hijában válaszolt erre felvilágosítólag Szalay, decz. 15-kén Palmerstonhoz irt levelében; hijában fejté meg neki, mikép ő Koller által, ki egy, Magyarországgal nyilt háborúban lévő osztrák minisztériumtól vette megbízását, az angol kormánynyal nem léphet összeköttetésbe; hijában idézte neki az 1790-ki 10-dik törvényczikket, melyben Magyarország független kormánya s önálló státusléte világos szavakban biztosíttatik : az angol kabinet választ sem adott többé levelére. S így azon kormány is, mely a mult századokban lefolyt forradalmak alkalmával nem egyszer maga kezeskedett a magyar alkotmány biztosításáért, most a megkezdett harcz kimenetelétől függesztette fel Magyarország állami függetlenségének elismerését. Szalay, az angol kormánytól ekként elutasíttatván, az épen Londonban időző Guizot, volt franczia miniszter által, kivel régibb ismeretségben állott vala, szándékozott megkísérteni, tehetne-e még valamit a foreign office-ná]. Őt is felkereste tehát. De „újra tapasztaltam, — irá deczember 21-kén Telekinek Párisba — hogy keservesen lakolunk hanyagságunkért, mely forradalmunk első hónapjaiban az európai sajtót alig-alig juttatta eszünkbe. Szerencsém volt újra hallani mindazon alaptalan vádakat, melyek itt épen oly stereotypek, mint Franczia- s Németországban és Belgiumban. Említette, hogy a race-ok aristokratiája ma már nem igen járja; hogy a tótokat miért nyomjuk el? stb. Fejtegettem előtte, hogy mindezen vádak nyomorú koholmányok; hogy azon gyalázatos eljárásnak, melyhez a reactio irányunkban folyamodott, a históriában nincs párja stb. Előadásom figyelmet gerjesztett benne." S végre is csak egy tanács lett a látogatás eredménye, mely így hangzott a doctrinairek nagy